Már hónapok óta azzal piszkálnak mindkettőnk szülei, hogy hozzunk nekik össze végre egy találkozót, hogy megismerhessék egymást. Engedve a nyomásnak, és a szülés egyre közelebbi időpontjának, beadtam a derekamat és megszerveztem az eseményt. Kiválasztottuk az időpontot, ami mindenkinek megfelelt. Ez a mai nap lett volna... A hét közepén lefoglaltam az asztalt egy étteremben, és értesítettem minden érintettet róla. És most következik amire nem számítottam. A párom apukája közölte, hogy neki nincs kedve étterembe menni, ezért inkább csináljam én otthon a vacsorát és a bemutatósdit. Ezzel aztán sikerült jól feldühítenie. Ki az az elmebeteg, aki a szülés előtt 3 héttel elvárja valakitől, hogy kitakarítson, bevásároljon, és egész nap a konyhában süssön főzzön? Ha én vendéget hívok, akkor ez a minimum. Nem fogadok senkit rendelt pizzával és Tescos süteménnyel kínálni... Mindenki elmehet a sunyiba... Ha nem kell a meghívás, akkor maradjon otthon!

És egy kicsit más:) Az unokatestvéreméktől kaptam egy kamionnyi babaruhát. Tegnap egész nap azokat vasaltam. Úgy néz ki, hogy mosnom se kell majd, míg ki nem növi a méreteket, mert annyi van belőlük:) Csupa szép rózsaszín rucika:)))

Szörnyű éjszakám volt. szinte semmit nem aludtam. Sehogy se volt kényelmes. Ha át akarok fordulni a másik oldalamra, akkor előtte fel kell ülnöm hozzá. Hol melegem volt, hol fáztam. Hason akarok aludni végre!!!