Nyafikám néhány napja olyan keservesen tud sírni, mint még soha. Hirtelen, minden átmenet nélkül kezd el zokogni. Még a könnyei is folynak közben. Arra gondolok, hogy talán a foga nő szegénykémnek, de még nem látszik belőle semmi. Két napja fém kanállal próbáltam megetetni, és akkor is zokogásban tört ki. Amikor újra a műanyaggal adtam, csöndben evett. Próba képpen újra a fémmel adtam neki, és megint sírt. Biztos kellemetlen volt, hogy az ínyéhez ért. Tegnap délután 5-kor barackot akartam adni neki, és megint vigasztalhatatlanul sírt. Végül anyu elringatta, és elaludt. 7-kor már furcsálltam, hogy nem ébred fel. 8-kor már azt gondoltam, hogy baja van. Drágaság úgy döntött, hogy átalussza az éjszakát. 9 körül álmában átpelenkáztam, megszoptattam. Szinte alig tért magához. Haza se mentünk. Hajnali 4 körül már annyi volt a tej, hogy fel kellett vennem, de erre se ébredt fel. 7-kor ébredt, vidáman, mosolygósan, az ágyában dumálgatva. 14 órát aludt egyhuzamban. Nem emlékszem, hogy valaha ilyen történt volna már. Még a fürdés is elmaradt.