BABÁZUNK

"Azt kérdezed tõlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jön az alkonyat, mint ha szellõ jelzi a förgeteget- ezer pici jelbõl tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap illatát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek. "

Nyafi számláló

Lilypie Breastfeeding tickers

Friss topikok

  • motymoty: Lehet még meghívót igényelni? Reménykedem! (2010.08.09. 14:46) Legyen meghívós?
  • manner: Nálunk is valami ilyesmi a (távlati) cél kajaügyben... de még fényévekre vagyunk... ügyesek vagytok! (2010.08.03. 10:39) Egy kis összefoglaló
  • rolibaba: @Cézár imádó: Nem semmi az öreglány... Ajándékot pofátlanság visszakérni... (Szerintem!) (2010.08.01. 23:28) Az első láthatás
  • Julcsi84: Boldog névnapot Tündéri pici lány!!! Puszim!! (2010.08.01. 21:27) Orchidea névnap:)
  • Cézár imádó: @manner: már kinyomta magát és négykézláb hintázik:) (2010.08.01. 13:16) Nenene - bababa

Itt a vége...

2010.07.30. 21:57 Cézár imádó

Minden itt kezdődött… Manó születése előtt néhány nappal apuci munkanélküli lett. A válságnak ő is áldozatul esett. Ez még nem is lett volna olyan nagy dráma, mert lett volna lehetősége állást találni, de ő kijelentette, ha már így esett, akkor inkább nem keres másik állást, hanem kiélvezi a munkanélküli segély nyújtotta „előnyöket”. Vagyis lassan kilenc hónapja nincs munkahelye. Ezzel eddig nem dicsekedtem, de ez is folyamatosan mérgezte a kapcsolatunkat. Én egy „férfi”-t választottam társamul, és nem egy naplopót. Akinek családja van, az nem viselkedhet ilyen felelőtlenül. Természetesen az anyósom támogatja ebben a dologban. Közölte velem, hogy ha a fia így jól érzi magát, akkor nekem semmi közöm hozzá. Mikor gyereket vállaltam, akkor szerettem volna három évig vele lenni, és megadni neki mindent, ami lehetséges. Apuci a szülés után kijelentette, hogy engem nem kell eltartania, sőt még támogatnia se anyagilag, csak a gyerekre vonatkozó költségeket, és a rezsit fizeti. Ennek ellenére tőlem elvárta volna, hogy minden nap meleg ételt kapjon, és látástól vakulásig házimunkát végezzek, míg ő a számítógépén játszik, még éjszaka is. Nyafi születése után alig töltött velünk időt. Ugyan egy lakásban voltunk egész nap, de ezt inkább társas magánynak nevezném. A szülés után két héttel már szexet akart volna. Azzal nem törődött, hogy nekem esetleg ez még nem alkalmas. Mivel elutasítottam, és nem fogta fel, hogy miért, hamarosan az érintések is megszűntek. Úgy került ki a lakásban, hogy lehetőség szerint hozzám se érjen. Az anyja folyamatosan belepofázott mindenbe. Amikor eszébe jutott, becsörtetett hozzánk. Fel se merült benne, hogy esetleg zavar. A lakáson belül se csinálhattam semmit, mert azzal jött, hogy ez az ő háza. Úgy éreztem magam, mint egy megtűrt bérlő. A „férfi”, aki engem választott, nem állt ki mellettem. Az összes szomszéddal marakodnak, bíróságra járnak, és engem neveznek összeférhetetlennek.

Július 28-án végleg betelt a pohár. Anyós megint betolta hozzánk a képét, és ocsmány módon viselkedet. A fiacskája pedig csak bólogatott. Ekkor rájöttem, hogy itt nekem semmi keresnivalóm. Hihetetlen nyugalom lett rajtam úrrá. Nyafit megetettem, lefektettem, és elkezdtem összecsomagolni a cuccainkat. Felhívtam anyuékat, és közöltem, hogy hozzájuk költözünk, míg nem találunk más megoldást. Összeraktam egy autónyi holmit, és miután drágaság felébredt, elhagytuk a „szent házat”. Apuci azzal próbálkozott, hogy menjek el pár napra, és gondoljam át.  Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismer. Este még apuval visszamentem egy újabb adag cuccért, és másnap délelőtt még egyért. A délelőtti pakolás alatt „gyermekem apja” olyan alantas dolgot művelt, amit soha nem fogok tudni neki megbocsájtani. A lépcső tetejéről ledobta Nyafi kis bölcsőjét. Bár már nem használta, de el akartam tenni emlékbe. Hihetetlen, hogy, hogy képes valaki a gyerekén bosszút állni. Kérdezte, hogy mikor láthatja Babácskát. Erre csak annyit mondtam, hogy miután megkaptam a gyerektartást, annyiszor láthatja, ahányszor csak akartja. Közölte, hogy 20.000.-Ft-ot ad, de többet nem. Mondtam neki, hogy azt inkább tartsa meg, mert az pelenkára se elég. Ha nem gondolja meg magát, akkor majd a bíróság meghatározza a nekünk járó összeget. Még néhányszor vissza kell mennem, hogy mindenünket elhozzam, de azután soha többet nem teszem be oda a lábamat. Egy hónapon belül beköltözünk Nyafival az új lakásunkba, és elkezdődik az életünk kettecskén.

3 komment

Címkék: bébi baba mama

A bejegyzés trackback címe:

https://babazunk.blog.hu/api/trackback/id/tr132188073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tina83 2010.07.30. 22:54:18

Sajnálom, hogy így alakult, de biztos vagyok benne (a történtek tudatában) hogy biztosan előnyötökre fog válni ez a változás. Mert ahogy észrevettem, ez az Apuci olyan volt, mintha nem is lett volna... nem ezt érdemelné a kislányod ... jól tetted, hogy léptél !!!
Kitartás !!!

rolibaba 2010.07.30. 23:21:03

Egyetértek Tinával.
Fel a fejjel, innentől már csak jobb lesz! Soha többé nem fognak beleszólni abba, amit csinálsz.

andileila · http://kislanyunkleila.blogspot.com 2010.07.31. 14:52:50

Sajnálom hogy ez történt:((.Ahogy olvastam jobb lesz így nektek!!
Innentől senki nem fog beleszólni mit hogyan csinálsz!!

Anyós meg szüljön magának gyereket,ne a másé kelljen neki!!
Inkább nem írom ide mit gondolok Anyósodról,ha visszakérte az ajándékot:((.
Ahogy írtad egy féreg!!

Kitartás Drága!!