BABÁZUNK

Drágaságom egyre jobban élvezi az evést. Mindent megeszik, amit adok neki. Mindig frissen készítem az ételeit, szinte soha nem eszik konzervet. Reggel szopik, délelőtt sinlacot eszik valami gyümölccsel (cumisüvegből, és közben a kezemben elalszik), délben főzeléket kap, délután gyümölcsöt (akár három barackot is befal), este pedig szopi és táp. Napközben annyiszor szopizik, ahányszor akar. Szerintem többször, mint amikor még nem volt hozzátáplálás. Szinte minden nap kap húst is az ebédhez. Gyümölcsök: meggy, alma, barack, banán, körte. Zöldségek: krumpli, édesburgonya, répa, paradicsom, saláta, sóska, zöldborsó, sütőtök, cékla, cukkini. Húsok: csirke, pulyka.

Ma délután megtartottuk az Orchidea névnapot. Anyu csinált neki tortát, és a tetejére egy orchidea virágot. A tesómékhoz mentünk, és ott köszöntöttük fel Édeskét. Most is imádnivaló volt. Szép kis csajos ruhácskába öltöztettem. Olyan, mint egy porcelánbaba. Tőlem egy zenélő könyvet kapott, a tesóméktól pedig egy Anna és Peti könyvet. Jól éreztük magunkat:)

Ma (augusztus 1) megvolt az első láthatás. Az egész nem tartott tovább 15 percnél 11:40-től 11:55-ig). Apukával telefonon megbeszéltük, hogy szeretné felköszönteni Nyafikát a névnapján, és néhány fotót is csinálna róla. Hívtam, hogy nálunk délután lesz családi köszöntés, és vegyen részt rajta. Ő nem kért belőle. Végül abban maradtunk, hogy elmegyünk valahová sétálni, és Nyafit fotózni. Mikor megérkezett (anyuék háza elé), közölte, hogy csak néhány perce van, mert mennie kell máshova fotózni. Átadta az ajándékát Orchideának (3db fa játék), kicsit megölelgette, kattintott néhányat a gépével (dokumentálva, hogy találkozott babácskával), majd elment. Pénzt persze nem hozott. Drágaság nagyon boldog volt, hogy láthatta az apját. Ez a helyzet csak őt fosztja meg a boldogságtól. Örök hála érte a „drága” anyósomnak.

Első szülinapi torta 

Július 29-én, egy évvel ezelőtt született meg a tesóm kisfia, Macika. Még most is emlékszem, hogy hol sétáltunk Sopronban gyermekem apjával, mikor anyu felhívott, hogy közölje a hírt. Csütörtökön (a történtek ellenére is) jól megünnepeltük a születésnapját. A szűk család jött össze náluk. Kata sütött Macinak olyan tortát, amiben vígan dagonyázhatott. Lilla és Nyafi pedig élvezte a sürgés-forgást. Nyafikámnak holnap lesz a névnapja. Bár az apukája nélkül, de ezt is megünnepeljük.

Minden itt kezdődött… Manó születése előtt néhány nappal apuci munkanélküli lett. A válságnak ő is áldozatul esett. Ez még nem is lett volna olyan nagy dráma, mert lett volna lehetősége állást találni, de ő kijelentette, ha már így esett, akkor inkább nem keres másik állást, hanem kiélvezi a munkanélküli segély nyújtotta „előnyöket”. Vagyis lassan kilenc hónapja nincs munkahelye. Ezzel eddig nem dicsekedtem, de ez is folyamatosan mérgezte a kapcsolatunkat. Én egy „férfi”-t választottam társamul, és nem egy naplopót. Akinek családja van, az nem viselkedhet ilyen felelőtlenül. Természetesen az anyósom támogatja ebben a dologban. Közölte velem, hogy ha a fia így jól érzi magát, akkor nekem semmi közöm hozzá. Mikor gyereket vállaltam, akkor szerettem volna három évig vele lenni, és megadni neki mindent, ami lehetséges. Apuci a szülés után kijelentette, hogy engem nem kell eltartania, sőt még támogatnia se anyagilag, csak a gyerekre vonatkozó költségeket, és a rezsit fizeti. Ennek ellenére tőlem elvárta volna, hogy minden nap meleg ételt kapjon, és látástól vakulásig házimunkát végezzek, míg ő a számítógépén játszik, még éjszaka is. Nyafi születése után alig töltött velünk időt. Ugyan egy lakásban voltunk egész nap, de ezt inkább társas magánynak nevezném. A szülés után két héttel már szexet akart volna. Azzal nem törődött, hogy nekem esetleg ez még nem alkalmas. Mivel elutasítottam, és nem fogta fel, hogy miért, hamarosan az érintések is megszűntek. Úgy került ki a lakásban, hogy lehetőség szerint hozzám se érjen. Az anyja folyamatosan belepofázott mindenbe. Amikor eszébe jutott, becsörtetett hozzánk. Fel se merült benne, hogy esetleg zavar. A lakáson belül se csinálhattam semmit, mert azzal jött, hogy ez az ő háza. Úgy éreztem magam, mint egy megtűrt bérlő. A „férfi”, aki engem választott, nem állt ki mellettem. Az összes szomszéddal marakodnak, bíróságra járnak, és engem neveznek összeférhetetlennek.

Nyafika azon az éjszakán aludt először és utoljára a saját kis szobájában. Tegnap óta nem létezik a szobácskája, és a továbbiakban egyedülálló anyaként nevelem. Talán fényképeken majd megnézi, hogy mit is csináltam én neki, és hogy vártam, hogy beköltözhessen a kis birodalmába. Igy alakult. Ebből a helyzetből kell kihozni a legjobban.

Nyafikámat tegnap (július 27) este a saját szobájába fektettem le aludni. Most először. Az utóbbi néhány napban anyuéknál annyira mozgékony lett, hogy éjszaka is helyet változtatott az ágyban, reggel pedig hason felkapaszkodott az ágy szélére. Így nem mertem már a bölcsőbe tenni, mert féltem, hogy esetleg nem ébredek fel, és ő kiesik belőle. Azért nem volt szívem egyedül hagyni. Mellé költöztem a földre. Kivettük az ágyból a matracot, és én azon aludtam. Nyafi úgy tett, mintha a bölcsőben lenne. Szorosan az ágyrácshoz lapulva töltötte az éjszakát. Ha valaki csak benézett volna a szobába, észre se vette volna, hogy gyerek van az ágyban. A fejvédő eltakarta. Reggel vidáman leskelődött, hogy ébren vagyok-e már. Talán nem is zavarná, ha egyedül aludna, de azt biztos hiányolná, hogy reggel kikandikálva rám mosolyoghasson.

Péntek éjszaka Nyafi felsírt. Mióta ilyen meleg van, ha sír, megitatom egy kis vízzel, és alszik tovább. Most, amikor felugrottam az ágyból a cumisüvegért, úgy elszédültem, hogy szinte visszazuhantam. Ez a szédülés reggelre se lett jobb. Alig tudtam feltápászkodni. Mivel apuci már régebben is kijelentette, hogy ő egy-egy órát szívesen van a manóval, de többet nem, ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek anyuékhoz, mert ők segítenek, ha szükség van rájuk. Először apucit kértem meg, hogy vigyen át minket, de miután nem fűlött a foga hozzá, magunk indultunk útnak, és reménykedtünk, hogy egybe odaérünk. Meghagytam neki, hogy fél óra múlva csörögjön rám, hogy nem történt-e bajunk útközben. Neki kb. másfél óra múlva jutott ez eszébe. Ez volt szombat délben. Most hétfő dél van, és azóta se érdekelte, hogy mi van velünk, annak ellenére, hogy úgy tudta, vasárnap este haza megyünk. Szomorú…. A vérnyomásom napok óta nem megy 100 fölé. Valószínűleg a hirtelen 20 fokos lehűlés okozhatja. A rossz közérzet ellenére is élvezem a 16 fokot, és azt, hogy klíma nélkül aludhatunk.

Tegnap (július 22) Nyafikám elkezdte a fenekét emelgetni, amolyan kutya pózba. Nem kínozta, vagy bántotta senki. Anyuéknál pucérkodott egész nap a szőnyegen, és egyszercsak látjuk, hogy négykézlábra próbál állni. Úgy megörültem, hogy azonnal le is videóztam, de azt nem teszem közzé, mert néhány év múlva nem biztos, hogy örülne neki, hogy ország világ láthatja a pucér fenekét. Eddig mindent később csinált, mint az átlag, de végül gyönyörűen elsajátította a dolgokat. Tudomásul kell vennem, hogy néhány hét türelemre van szüksége…

Tegnap volt a tízedik Dévény kezelése Nyafinak. Úgy érzem, hogy az Ő állapota nem aggaszt ott senkit. Aki kezeli, négy hétig szabadságon volt, előtte és utána egy hétig pedig nekünk nem volt megfelelő az időpont. Kértem az irodát, hogy ez alatt a négy hét alatt szóljanak, ha valaki lemond egy időpontot, hogy ne legyen olyan hosszú a kihagyás. Természetesen nem hívtak. Tegnap kértem, hogy mondjanak róla véleményt. Az érdekelt, hogy látnak-e rajta valamit, ami „rendellenes”, vagy nem a korának megfelelő fejlettségű. Annyit mondtak, hogy a kúszás-mászással kicsit le van maradva, de ez minden gyereknél egyedi. Most megint szünet következik. Legközelebb augusztus 17-én megyünk. Babácska nagyon rosszul viselte a mostani kezelést. Iszonyatos meleg volt, és nem is tudott aludni előtte. Végig zokogott, bár nem csináltak vele semmi különösebben fájdalmasat. Megmutatták, hogy, hogy lehet segíteni neki a kúszás, illetve a mászás elsajátításában.

Nyafikát délután betettem a hintába. Mivel még nem tudott ülni, a lehető leghátrébb volt döntve a támlája. Egy ideig a megszokott módon hintázgatott, majd hirtelen felült. Innentől kezdve nem lehetett lelökni se. Szorította az előtte lévő tálcát, és örömében dobolt rajta. Sajnos a biztonsági öv csak a derekánál tartja, ezért már nem sokáig használhatja. Bármikor kiborulhat belőle. Ezen felbuzdulva kipróbáltam, hogy ha a földre ültetem, ott is megül-e. Mostanáig csak akkor ült, ha fogtuk a kezét. És láss csodát, már nem dülöngél, hanem szépen ül. Gondolom hamarosan menni fog a felülés is, de addig nem eröltetjük ezt a pozíciót.

Vasárnap délután az unokatestvérem fiának a négy éves születésnapjára voltunk hivatalosak. Mikor elindultunk, még úgy tudtuk, hogy a Velencei tónál lesz megtartva a családi nyaralóban. Meg is érkeztünk a nyaralóhoz, ahol csak az unokatestvérem feleségének a testvére volt, aki közölte, hogy nem is itt lesz az ünneplés. Itt nálam, és Nyafinál is elszakadt a cérna. Én dühöngtem, ő üvöltött. Így indultunk el a születésnap valódi helyszínére, Halásztelekre. Összesen három órát töltöttünk autóban. Ha egyenesen oda mentünk volna, akkor az tőlünk maximum 25 perc. Végül csak megérkeztünk, és Nyafika is szendergett egy rövidet a kocsiban. Olyan rokonokkal találkoztunk, akiket már évek óta nem láttam. Ez volt édeske első nagy családos bulija. Ő lehet, hogy élvezte volna, de paramami megint színre lépett. A babakocsit szúnyoghálóval takartam, és reszkettem, nehogy megcsípje valami. A kertben voltunk, egy diófa alatt. Itt mindenféle legyecskék és szúnyogok jól érzik magukat. Volt mindenféle finom étel, de a szenzáció az anyuka kreálmánya volt. Egy szuper pók tortát rittyentett. Mindig van a tarsolyában valami egyedi és kreatív. A következő nagy esemény a tesóm gyerekének (Macinak) az egy éves szülinapja (július 29) lesz. Ott nem csak a család apai ága gyűlik majd össze, hanem az anyai is. Azután jön Orchidea névnap augusztus 1-én, és így tovább… Csak győzzük felfalni a sok tortát:)

Ma éjszaka Nyafikám sírni kezdett. Ilyet nem tesz túl gyakran. Gondolom melege lehetett, mert kikapcsoltam a klímát. Egész éjszaka takargatom, de abban a pillanatban, amikor megérzi a lábán a takarót, felemeli a lábait, és ezzel a fejére hajtja a takarót. Így nem hűthetem úgy a lakást, mint szeretném. Több napja még ablakot se nyitottunk, csak a klíma ment. Ki se tettük a lábunkat innen. Kint 35-36 fok volt, a lakásban 26-27. Cicukát nagyon megviseli, ha melege van. És most visszatérve az éjszakai síráshoz. Légzésfigyelő kikapcs, manó kivesz, manó vízzel megitat, manó ágyba vissza, manó alszik tovább. Anya ágyba vissza, és alszik tovább. Csak egy szokásos lépés maradt ki. Nem kapcsoltam vissza a légzésfigyelőt. Így aludtunk reggelig. Mióta ezt észrevettem, olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy csak na. Eddig egyszer se fordult elő még ilyen. Mi lett volna, ha pont most van rá szükség? Inkább bele se gondolok….

Nyafikám ágya ma egy szinttel lejjebb költözött. Bár még magától fel se tud ülni, de jobb félni, mint megijedni. Pár napja rendszeresen kikapaszkodik az ágy szélére. Soha nem lehet tudni, hogy mikor húzza fel magát.

Tegnap (július 14) megint lekvárt főztem. Teljesen rákattantam a saját lekvárra, hogy Nyafikám ezeket kóstolhassa meg először, és ne a gyáriakat. Most az őszibarack volt soron. Se nem ettem, se nem csináltam még ilyet. Apucit reggel elküldtem a piacra, hogy hozzon hat kilót. Gyönyörű érett darabokat sikerült vennie. Könnyű volt lehúzni a héjukat. Így is három órát tartott, mire megmostam, meghámoztam, kimagoztam, aprítottam, megfőztem, és üvegekbe töltöttem. Szép sárga színe maradt, nem barnult meg. Még néhány napig egy kupac törölközőbe, és pokrócba csomagolva pihennek a fotelban, fejre állítva. Azután szépen felcímkézve mennek a meggy, és málna lekvárok mellé. Jövő héten sárgabarack, azt követően pedig a szilva lesz a soros. Mire vége lesz a nyárnak, megtelnek a polcok szép színes üvegekkel:)

Örülök, hogy sikerült beszélnünk, és nagyon sajnálom, hogy nem tudunk találkozni. Remélem augusztusban randizhatnak a manóink:)

Édesem ma betöltötte a nyolcadik hónapot. Mozgásban sokkal tovább nem jutottunk, változatlanul csak forog. Se nem kúszik, se nem mászik, és még ülni se tud. Nagyon kitartóan hasal, sokat játszik úgy. A hasán körbe tud fordulni. Folyamatosan a hangját próbálgatja. Van itt síkítás, tatatatata, tetetetete, gyeje, és még sok egyéb dallam. Ruhában még mindig a 68-asnál tartunk. A súlya 8100g. Szépen eszeget. Gyümölcsből mindent megeszik, zöldségből kicsit kevésbé. Ma adtam neki zöldborsót. Falta. Ez volt az első zöldség, amit nem kellett a szájába tömni. A sláger a rizs. Gyümivel turmixolva a kedvenc. Néha úgy tűnik, hogy nő a foga (a rágásból és sírásból), de még látni nem lehet. Az éjszakát átalussza, nappal kétszer, háromszor szunyál. Az esti alvásnál letesszük, és alszik. A nappali macerásabb. Legtöbbször szopás közben alszik el, és akkor cumit nyomok a szájába, és leteszem az ágyába. Naponta minimum ötször szopizik, de van, hogy többször. Tápot csak az esti etetéshez kap kiegészítésként. Nagyon kedves, és változatlanul rengeteget mosolyog. Az idegenektől se fél. Szokásunkhoz híven most is megünnepeltük ezt a jeles napot. Anyu sütött neki egy 8-as alakú tortát. Délben megettük a tiszteletére.

Drágaság éjszaka még mindig a bölcsőben alszik, mert nem tudok tőle elszakadni, még ilyenkor sem. Aludnék én akár a földön is az ő szobájában, csak még nincs megoldva a szoba sötétítése, és mindketten felébredünk a hajnali nap első sugarára, ezért nem volna célszerű ott aludnunk. Ha nappal teszem le aludni, akkor előfordul, hogy a saját ágyában köt ki, anyuéknál pedig csak nagy ágya van. Egy hete, ha normál méretű ágyban alhat, a legkülönbözőbb pózokban képes ezt tenni. Eddig csak háton volt hajlandó aludni. Most az oldalán, hasán, a rácshoz bújva, vagy égnek álló lábakkal szunyál. Már dolgozunk a babaszoba lefüggönyzésén, de az ablakok hülye alakja miatt, ez nem könnyű feladat. Lehet, hogy látványra szép, de ennél kevésbé praktikus dolgot még soha nem láttam.