Drágaságom egyre jobban élvezi az evést. Mindent megeszik, amit adok neki. Mindig frissen készítem az ételeit, szinte soha nem eszik konzervet. Reggel szopik, délelőtt sinlacot eszik valami gyümölccsel (cumisüvegből, és közben a kezemben elalszik), délben főzeléket kap, délután gyümölcsöt (akár három barackot is befal), este pedig szopi és táp. Napközben annyiszor szopizik, ahányszor akar. Szerintem többször, mint amikor még nem volt hozzátáplálás. Szinte minden nap kap húst is az ebédhez. Gyümölcsök: meggy, alma, barack, banán, körte. Zöldségek: krumpli, édesburgonya, répa, paradicsom, saláta, sóska, zöldborsó, sütőtök, cékla, cukkini. Húsok: csirke, pulyka.
A mozgása is fejlődik. Már be tudja járni a szobát forogva, és körbe fordulva. A fenekét felnyomva (kutyába) hintázik. Úgy gondolom, hogy ez már a mászást megelőző állapot.
Az alvás változatlanul megy nekünk. Este 7 és 8 között van a pancsi, majd evés, és egyedül alvás. Lassan kialakul a napirend is. Sokat játszik egyedül, de van, amikor igényli a társaságot. Imádja, ha énekelek, mondókázok, vagy olvasok neki. Igazi kis „tévézombi”. Ha valahol megy egy tévé, az tuti, hogy rácuppan. Folyamatosan jár a szája. A leggyakoribb a „nenenene” és a „babababa”, de előfordul a „tetete” is. A babakocsiban már felhúzza magát ülő helyzetbe, de én nem engedem, hogy üljön. Az autóban változatlanul a hordozóban utazik, de hamarosan beteszem neki a másik ülést is, hogy rövidebb utakon szokja, hogy már nem mellettem ül, hanem hátul. Mindenkire mosolyog, nem sír az idegenektől se, illetve két embertől már elsírta magát, akik a családhoz tartoznak, és korábban már látta is őket. Ilyen kis tündérke csak a mesében van. Nála nagyobb boldogság nincs is a világon:)
