Március 16-án reggelre elértem azt a pontot, hogy már hozzám se lehetett szólni, olyan ideges voltam. Alig vártam, hogy 8 óra legyen és felhívhassam a nőgyógyászati rendelőt, hogy időpontot kérjek. Amikor a recepciós felvette a telefont, közöltem vele, hogy nekem sürgős vizsgálatra van szükségem, ezért még mára adjon időpontot. Először azt hittem, hogy viccel, amikor a fél tízes (esti) időpontot ajánlotta. Mivel mindenképpen be akartam jutni, ezért elfogadtam. A nap további része is idegeskedéssel telt. Fél kilenc körül beültünk az autóba és elindultunk. Szokás szerint most is sikerült eltévednünk, de azért megérkeztünk a megadott időpontban. A késői időpont ellenére a váró tele volt. Újabb feszült várakozás következett. Meghallgathattuk egy nő történetét, aki úgy vetélt el, hogy a magzatburokkal együtt a kezében maradt a "gyereke". (Ő használta ezeket a kifejezéseket.) Tíz után kerültem sorra. Amikor beléptem a rendelőbe, azonnal előadtam a méhen kívüli terhességről alkotott teóriámat. Megnyugtatásomra az orvos a vizsgálatot (hüvelyi) ultrahanggal kezdte. A monitoron megjelent "gyermekünk", akinek már szívverése is volt. Hallani lehetett a kőszikla legördülését:-) Ezután még egy nőgyógyászati vizsgálat következett és fellélegezve mehettem haza. Beutalót kaptam vér és vizeletvizsgálatra, valamint EKG-ra.
