BABÁZUNK

Az előző bejegyzéssel ellentétben egy pokoli ultrahang élményben is volt részem mostanában. Orvosom a kórházba rendelt be, mert a magánrendelőbe nem tudtam bemenni. Azt mondta, hogy este 8 körül menjek, mert Ő lesz az ügyeletes, és így soron kívül megcsinálja a vizsgálatot. Pontban a megbeszélt időben meg is érkeztünk, de rá egy órát kellett várnunk. Nagyon fárasztó nap állt mögöttem, szinte alig bírtam ébren maradni. Amikor végre befutott, azonnal mehettünk az ultrahangos vizsgálóba. Ott egy ezer éves készülék állt. VHS kazettára tudta rögzíteni a vizsgálatot. Azt hittem, hogy a hátamon fog kijönni a vizsgáló fej, mert olyan erővel nyomta, hogy lásson is valamit. Azon csodálkoztam, hogy abból a gyenge minőségű képből ki tudott hámozni valamit. A baba hozzám hasonlóan nagyon fáradt lehetett, mert szinte meg se mozdult a durva bánásmód ellenére. A lényeget azonban most is megtudtuk. Minden rendben volt. Az hab a tortán még csak most következett. A kórházban minden csütörtökön mentik a számítógéppel rögzített adatokat, ezért az orvos be se tudott lépni a rendszerbe. Kézzel kellett megírnia a vizsgálati lapot és a diagnózist. AFP-re is akart beutalót adni, de sajnos a számítógép miatt az se sikerült. A vérvétel reggelén majd átvehetem a nővérpultban, ha szerencsém lesz, és nem pont a vizit idején érkezem. Azt hiszem, hogy a szülésig mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljem a kórházat. Inkább kifizetem a „magán” tarifát továbbra is…