Már annyian nyaggattak, hogy így a 19. hét táján már illene beszereznem egy “Terhességi kiskönyvet”, hogy végre beadtam a derekamat. Tegnap felhívtam a kerületi védőnői szolgálatot, és megérdeklődtem, hogy kihez tartozom lakóhely szerint. Szerencsémre azonnal kapcsolták az illetékest, és sikerült is megbeszélnem vele egy időpontot mára (június 5.). Mikor odaértem a rendelőbe, még egy anyukával és gyerekével foglalatoskodott, de megnyugtatott, hogy csak néhány percet kell várnom. Hamarosan rám is került a sor. Elkérte az eddigi orvosi vizsgálataimnak, laborjaimnak és az ultrahangjaimnak az eredményét, és a személyes adataimmal együtt bevezette őket a könyvecskébe. Ezután még vérnyomás mérés és mázsálás következett. Végezetül megpróbáltuk meghallgatni a baba szívhangját, de sajnos nem sikerült. Mindig elmenekült a hasamra tett vizsgálófej elől. A mozgását még nem érzem, de a helyváltoztatása szemmel látható. Távozás előtt megbeszéltük, hogy ne érezzem kényszernek a védőnői viziteket, de jelentkezzek bátran, ha tanácsra lesz szükségem.
