Tegnap a védőnőtől kaptam egy mintaszámot az Anyák lapja című újságból. Nem véletlenül adják ajándékba a lapot. Van benne sok hasznos dolog, és még annál is több reklám. Természetesen engem is sikerült megfertőznie az egyiknek. Találtam benne egy Doppler Ultrahangos Magzati Szívhang Hallgatót. Mivel tegnap se sikerült meghallgatnom a bébi szívhangját, teljesen felajzott a gondolat, hogy ha beszerzek egy ilyen szerkezetet, akkor ezentúl otthon is kísérletezhetek a hallgatózással. A gondolatot tett követte, és két óra múlva boldog tulajdonosa voltam a funkciójához képest nem is olcsó játékszernek. A használati utasításban szerepelt, hogy szükség van még egy olyan zselére, mint amit az orvos használ az ultrahangnál, hogy vezesse a hangot. Nélküle szinte semmi nem hallható (a vásárlást követően még a kocsiban kipróbáltam). Tehát irány egy hétvégén is nyitva tartó gyógyszertár. Hosszú a sor, de ilyenkor már az se tántoríthat el. A gyógyszerész csak éppen hangos röhögésbe nem kezdett, amikor elmondtam, hogy mit is szeretnék. Zselé nélkül jöttem haza, de volt néhány ötletem a helyettesítésére. Elővettem a legfolyékonyabb testápolómat, és szép kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon. Bekentem a szerkentyűt egy kis krémmel és kerestem a hangot. Először meghallgattam a saját szívverésemet, hogy tudjam, hogy mi az, aminél gyorsabbat kell hallanom, majd elkezdtem a hasamon tologatni az érzékelőt. Hamarosan meghallottamJ Csak nekem zenéltJ Ez bármit megér…