BABÁZUNK

Azt gondoltam, hogy már soha nem jön el ez a nap (június 16)… lassan telik az idő, de legalább végre elérkeztem a feléhez. Már csak annyi van hátra, amennyi eddig eltelt:) Hosszú lesz még ez a 20 hét, mire végre a kezemben tarthatom a kiscsajunkat. Tegnap, amikor megtudtam, hogy lányunk lesz, nem bírtam magammal az örömtől. Eddig nem vásároltam semmi olyan dolgot, amit ne használhatott volna egyformán fiú vagy lány. Most azonban bementem az első utamba eső üzletbe, és magamévá tettem egy cuki kis viragos ruhácskát. Ugyan nem ez volt az első darab, mert másoktól már kaptam ajándékba, de ez volt az első, amit én vettem a kicsikénknek:) Tegnap éreztem először azt is, hogy megmozdult. Persze láttuk eddig is az ultrahangon, hogy mozgolódik, de most adta először igazi jelét az ittlétének:)