Eltelt a háromnegyede. A mai nappal betöltöttük a 30. hetet. Nagyon hosszúnak tűnik a várakozás... Szeretném végre a kezemben tartani a babámat. A terhességem eddig gyakorlatilag problémamentesen zajlott. Mindenkinek ilyet kívánok. Sokan azt mondják, hogy a terhesség az élet egyik legszebb szakasza. Én ezt nem élem meg ilyen hatalmas élményként, csak egy olyan időszakként, ami a célom eléréséhez visz egyre közelebb. Orchideánk szinte egész nap mozgolódik. Hol itt, hol ott kopogtat. Ha a hátamon fekszem, a hasam folyamatosan hullámzik és változtatja az alakját. Apuci nagyon szereti simogatni. Az éjszakákat zavartalanul végigalusszuk, bár a háton alvást meg kellett szokni. Fáradhatatlanul "rakom a fészket". Szépítgetem a kis szobát, hogy a lehető legtökéletesebb legyen, mire a kiscsaj elfoglalja. A tornához változatlanul lusta vagyok, és a "lihegős tanfolyam" se vonz túlságosan. Lassan ideje lenne a védőnőt is felkeresni. Eddig összesen egyszer jártam nála (mert kellett a kiskönyv az apaságihoz). Talán majd szeptember közepén.
Már csak 10 hét:)
2009.08.25. 08:53 Cézár imádó
Szólj hozzá!
Címkék: terhesség kismama bébi baba mama
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://babazunk.blog.hu/api/trackback/id/tr801336571
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
