A hétvége nagyjából eseménytelenül telt. Kis séta a Városligetben, némi vásárolgatás és sok heverészés. A lustaságnak többek között talán az volt az oka, hogy időnként rámtört valamiféle enyhe rosszullét. A hangulatom most is ingadozó volt. Ja és amit eddig nem tapasztaltam, hőhullámok törtek rám. Méregettem a lázamat, de 36 fölé soha nem ment. Remélem ez nem valami alattomos vírus. Az is igaz, hogy még mindig nyitott ablaknál alszom (kint max. 10 fok), és akár meg is fázhattam. Bébikém egyre határozottabb (mondhatni durvább) mozdulatokkal figyelmeztet a nap minden szakában, hogy bizony Ő is jelen van. Többnyire a bal oldalamat támadja. Néha egy-egy jól irányzott rúgás betalál a bordám alá, és az igazán fájdalmas tud lenni. Az ételnek egyre kevesebb hely marad. Negyed annyit tudok enni, mint máskor. Sajnos legtöbbször némi édesség mellett döntök, ha már a mennyiség ilyen kevés. Jövő hét hétfőre (október 5) jelentkeztem be az orvoshoz. Ez lesz az utolsó vizit a szülés előtt a magánrendelőben. Szerintem szép nagyot nőttünk, de ezt majd az ultrahangon megnézhetjük. Már nagyon várom...