Fél 8 körül értünk a kórházba. Tudtam, hogy az orvosom már bent lesz, mert reggelre volt megbeszélve az amnioscopia. A szülésznőt is hívtam az autóból, de nem vette fel. 9-kor találkoztam az orvossal, aki megvizsgált, és azt mondta, hogy még mindig csak egy ujjnyi a méhszáj, vagyis semmi nem változott az egy héttel ezelőttihez képest, és ezek csak jósló fájások. Persze én már majd bele haltam ezekbe a bizonyos jóslókba. Csináltak 2 CTG-t is, de az se mutatott semmit. Szép egyenes vonalat húzott. Gondoltam is magamban, hogy ha így fáj ami nincs, mi lesz akkor, amikor tényleg fájni kezd. Közben felvettek az osztályra. Apucival beköltöztünk a kétágyas alapítványi szobába (8.000.-Ft/nap). Majd elpusztultam a nem létező fájdalmamtól. Csak kucorogtam az ágy sarkában. 11-kor jött a szülésznő, hogy mehetek az amnioscopiára. Felfeküdtem a vizsgálóra. Már bontották ki a műszert, de az orvosnak egyszercsak ijedt lett az arca, és közölte, hogy 3 ujjnyira tágultam, és beilleszkedett a gyerek feje. A vizsgálatra nem került sor. A szobába már vissza se mehettem. Egyenesen a szülőszobára vittek. Se borotválásra (mondjuk azt nagyjából én megcsináltam otthon), se beöntésre nem volt idő.

Fél 12-kor burkot repesztettek. A fájások még erősebbek lettek, és már 3 percenként jöttek. Azt se tudtam, hogy mi van körülöttem, csak azt érzetem, hogy pillanatokon belül belehalok. A CTG még most se mutatott semmit, és ez végig így is maradt. A szülésznő és az orvos is nagyon kedvesek voltak velem. Próbálták mondani, hogy mit csináljak, de szinte csak láttam, hogy beszélnek, de az agyamig már nem jutottak el a szavak. Csak azt kérdezgettem, hogy meddig fog ez még tartani. Semmiféle fájdalomcsillapítást nem kaptam. Apuci végig mellettem volt és fogta a kezemet. Negyed 2 körül mondták, hogy mindjárt vége, kezdhetek nyomni. Csak ennyit kellett mondaniuk. Hát nem fogtam vissza magam. Térdet megfogva, felejt lehajtva, szemet becsukva, nyomtam, minta gép. Három fájásra kint is volt a baba. Pontosan 13:30-kor érkezett. 3300 grammal és 52 cm-el. Iszonyatos fájdalom volt, amikor a kis teste kicsúszott, de a következő másodpercben már hatalmas megkönnyebbülés követte. Minden fájdalmam megszűnt, és csak a babát néztem.  A csecsemősök azonnal hozzáláttak ez ellátásához. Elvágták a köldökzsinórt. A szülésznő levette a köldökzsinórvért. Babácskát nem adták a kezembe, hanem elvitték fürdetni. Apuci mehetett vele. A baba születése és a fürdetés is meg lett örökítve kamerával. Közben bekötötték az oxitocint, hogy újabb fájásokat idézzenek elő a méhlepény megszüléséhez. Fájdalmat ugyan nem éreztem, de egy nyomásra kijött a lepény. Alaposan átnézték, hogy nem maradt-e belőle valami bent. Szerencsére teljesen épp volt. Ezt követte az én ellátásom. Volt néhány centis gátmetszés, amit egy fájás közben vágtak, ezért nem is vettem észre. Az összevarrása azért nem volt túl kellemes. Bár kaptam néhány szurit, de minden egyes öltést éreztem. Összesen négyre volt szükség. Ez is felszívódó varrat volt. Az orvos még megvizsgált belül, hogy minden rendben van-e, majd gratulált. Megdicsért, és mondta, hogy első szülő nő nem szokott ilyen gyorsan szülni. Két órát még a szülőszobán kellett töltenünk. Hamarosan visszakaptam babucit is, és meg is szoptathattam. Úgy cuppant rám, mint egy kis pióca. Tüneményes hajas baba. Amikor letelt a két óra megfigyelés, a szülésznő adott egy betétet, és mondta, hogy üljek ki az ágy szélére. Én csak ennyit mondtam, hogy ezt kihagynám (mármint az ülést, egy gátmetszés után), és leugrottam az ágyról. Babácskát megint elvitték a csecsemősök. A saját lábamon hagyhattam el a szülőszobát. A saját szobánkban lezuhanyozhattam végre. Mondhatom, hogy volt mit lemosni. Hamarosan visszakaptam a bébikét is, akit innentől kezdve csak vizitre és fürdetésre vittem ki, különben minden percet hármasban töltöttünk. Másnap kaptam még egy szurit, mert én 0 Rh negatív vagyok, kicsikém pedig 0 Rh pozitív. Szoptatás közben döfték a fenekembe.

Eleinte elég nehezen mozogtam a fájdalmak miatt, de apuci mindenben segített. Etetgetett, itatgatott, odaadta a babát szoptatni. Szóval szépen gondoskodott rólunk. Pont így képzeltem a kórházban töltött napokat. Végül 3 nap lett belőle. Szombat délelőtt haza is jöhettünk. Én már előző nap megkaptam a zárójelentésemet, de babácskáét csak reggel készítették el a csecsemősök. Előtte még megkapta a kötelező oltást, és vettek egy kis vért a sarkából (veleszületett anyagcsere betegségek szűrése céljából). Az orvosom a reggeli vizitnél mondta, hogy távozás előtt még megvizsgálna. Nem találtam túl vonzónak az ötletet, hogy az amúgy is fájó területet piszkálja, de azért beadtam a derekamat. Mindent teljesen rendben talált. A méhszáj már záródik. A méh 3 ujjnyival a köldök alatt. És nem mellesleg eltávolította a varratokat is, ezért nem kell megvárni, hogy felszívódjanak. Az orvos és a szülésznő is megkapta az őt illető honoráriumot. Ezzel befejeződött a kórházi tartózkodásunk. Elkezdődhetett az életünk hármasban:))))