Sajnos a kórházi tartózkodás megtette a magáét. A stressz és a kimerültség hatására már a bent töltött idő végén kezdett fogyni a tej. Az utolsó napon már kiegészítést kellett adni, és ez mostanra is így maradt. Körülbelül a szükséglet felét tudja fedezni a tej. Ez eléggé elszomorít, mert én kizárólag szoptatni szerettem volna. Olyan jó érzés, amikor rajtam nyammog a kismacskám. Mellesleg így minden szopi előtt és után mérni kell, hogy tudjam, hogy mennyi tápszert adjak. Macerás egy dolog ez… Remélem, hogy vissza tudunk majd térni a „csak tej” verzióhoz.