Mi nem tartozunk azon szerencsések közé, akik megúszták az oltások utáni lázat. Szegény Nyafikám szinte az egész tegnapi napot átaludta. Fürdés előtt megmértem a lázát, de nem volt lázas. Viszont most nem élvezte úgy a pancsit, mint máskor. Evett és újra elaludt. Éjfélkor a légzésfigyelőn láttam, hogy nagyon gyorsan villog. Egyből tudtam, hogy belázasodott. Vetkőztetés… fenékbe hőmérő… 38,4… fél lázcsillapító kúp… etetés… Mindez úgy, hogy fel se ébredt. Persze ezután én már nem aludtam. Folyamatosan figyeltem, nehogy baja legyen. Szerencsére szépen lassan lement a láza. Fél kettőkor 37,7. Fél négykor 37. Hatkor 36,8. Ma reggel kilenckor már nagy nyitott szemekkel és mosolyogva ébredt. Éjjel többször megetettem, mert attól tartottam, hogy a láztól esetleg kiszárad. Reggel hatig száraz volt a pelenkája. Ami igazán aranyos volt, hogy az apukája karjában pihent az egyik etetés után, és elkezdett tekeregni és nyüszögni. Egy pillanatra kinyitotta a szemét, rám nézett, és kinyújtotta felém a karját. Hozzám akart jönni. Átvettem, becsukta a szemecskéjét és elaludt. Ilyen pici, és így is tud különbséget tenni apa és anya között. Eddig azt gondoltam, hogy nem fogom megérteni, hogy mit is szeretne, amíg nem tud beszélni, de már most tudom, hogy igen…
Lázas:(((
2010.01.14. 11:36 Cézár imádó
Szólj hozzá!
Címkék: bébi baba mama oltás láz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.