Másodszor jártunk az alapítványnál kezelésen. Most csak kettecskén mentünk Nyafival. A gyógytornász sokkal közlékenyebb volt, mint a múltkor, amikor anyu és apu is ott ültek és nézték. Cicuka eleinte csak nézelődött és mosolygott, de amikor elkezdődött a nyak kezelés, iszonyatos sírásba kezdett. Néha már azt hittem, hogy megüti a guta. Ha más testrészeivel foglalkoztak, akkor szép nyugodtan tűrte. A végén át kellett öltöztetnem, mert annyira megizzadt. Változást még nem nagyon látok, de azt mondta a nő, hogy ez kb. a negyedik alkalom után várható. Már kifelé menet a hordozóban elaludt. Amikor hazaértünk levetkőztettem és lefektettem az ágyába, de arra se ébredt fel. Két órát aludt. Még a szopi is eltolódott egy órával. Nagyon kifárasztja ez a dolog.
