Hát bizony jó néhány hónapja annak, hogy én utoljára a belvárosban sétáltam. Kocsival sokszor átszelem az egész várost, de a terhességem második felében, és a szülés óta nem voltam sétálni csak a város szélén, illetve parkokban. Mostanra kissé besokalltam a családi házaktól, és az ocsmányul ugató, büdös pofájú kutyáktól (tisztelet a kivételnek, de nekem csak bosszúságot okoznak), amik „színessé” tették ezeket a bizonyos sétákat. Ez nem az én életformám. Világ életemben a nyüzsgést szerettem. Ma délután kitaláltam, hogy esetleg benézhetnénk a Váci utca környékére. A jó idő miatt dugig volt turistákkal. Mindenhol ültek az éttermek teraszain, hömpölyögtek az utcán. Olyan jó volt újra emberek között lenni. Gyönyörűen sütött a nap, és élveztem minden percét. Megnéztük az új sétáló utcát is. Nem nagy szám, de a közlekedés teljesen megváltozott miatta. Találkoztunk egy kedves ismerősömmel (Andrással) is, aki most látta először Nyafikát. A babakocsiban csak az arcát látta, de neki is az volt az első mondata, hogy milyen kis pufi. Mindenki ezt mondja rá. Pont most mértem, és mostanra megduplázta a születési súlyát, vagyis 6600g. Szerintem így is sokkal kisebb, mint más hasonló korú gyerek. Holnap lesz 5 hónapos:)))