Most, hogy végre itt a jó idő, szeretnék Nyafikával minél többet kint lenni. Szombaton apuval elmentünk a Hajógyári szigetre. Bár én egy kicsit kulturáltabb helyre számítottam, azért egész jót sétáltunk. Amikor megláttam az út fölé hajló fákat, kezdett inamba szállni a bátorságom, és előbújni a kullancs parám. Szegény Nyafira ráhúztam a babakocsi tetejét, és még a kilátását is eltakartam egy pelenkával, amit felcsipeszeltem a kocsira. Sajnos a babakocsi olyan, hogy nem látom őt, nem állítható a „tolója”, így nem látom azt se, ha valami berepül, és esetleg megcsípi. Szóval sikerült jól megizzasztanom babácskát. Vasárnap anyuval és apuval Szentendrére mentünk. Majdnem hat órát voltunk el. Édeske ezt is jól viselte. Nézelődött, rengeteget mosolygott, alukált, evett, izzadt, és néha méltatlankodott. Amikor elunta a fekvést kicsit kézben vitette magát. Nem igazán tetszik neki, ha az arcába sütött a nap. Sétáltunk, lángosoztunk, és fagyiztunk is. Jól éreztük magunkat. Altatásra egyikünknek se volt szüksége.
Kirándulgatunk
2010.04.26. 10:29 Cézár imádó
Szólj hozzá!
Címkék: bébi séta baba mama szentendre hajógyári kiréndulás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
