Holnap (május 2.) egy hétre Sopronba utazunk. Ez lesz Nyafi első nyaralása. Sajnos apuci úgy döntött, hogy nem jön velünk, ezért csak anyuval és apuval megyünk. Ha egyedül utazom, akkor öt perc alatt összekapom a cuccaimat, és már indulok is. Most kicsit más a helyzet. Reggel készítettem egy listát, hogy Nyafinak mire is lehet szüksége. Háááát… Nem lett rövid. Mire összepakoltam, rájöttem, hogy a kombi autóm se elég nagy, ha az ember egy gyerekkel utazik. Amíg én pakolásztam, babácska az apjával évődött. Amikor engem meglátott áthaladni valahol, vagy megpillantott a tükörből, azonnal egy kis új hangocskával üdvözölt. Eddig ilyet még nem csinált. Olyan megkülönböztetett figyelemben részesít, ami csak „anyának” jár. Ezt adta Ő nekem anyák napjára. A legszebb ajándék:)