Nyafi nem kegyelmez. Ez az egy hét alvásilag az apukájának nyaralás, és nem nekem. Ő otthon húzza a lóbőrt 9-ig, míg én megint hajnali 5-kor ébredtem. Na nem magamtól. Úgy látszik édeském hamarabb megéhezik, pedig próbálok neki többet adni az eddiginél, de nem akarja elfogyasztani. Amikor magamhoz veszem, néhány perc alatt csillapítja az éhségét, és a karomban szundikál(na). Ma reggel nem hagytam. Visszatettem az ágyába, és így nyertem másfél órát. Megint ronda időre ébredtünk. Itt Sopronban 10 fok volt. Nem is siettünk kifelé. Délután kettő volt, mire elhagytuk a szobát. Elmentünk ebédelni, majd a plázába sétálni. A délutánt megint bent töltöttük. Nyafival játszottunk, és amikor elfáradt, megengedtem, hogy azt tegye, amit annyira szeret. Órákig aludhatott rajtam. Hihetetlen, hogy akkor is folyton mosolyog, ha nagyon fáradt. Ilyen vidám kis emberkét még soha nem láttam. Ő egy csoda:)
