Péntek éjszaka Nyafi felsírt. Mióta ilyen meleg van, ha sír, megitatom egy kis vízzel, és alszik tovább. Most, amikor felugrottam az ágyból a cumisüvegért, úgy elszédültem, hogy szinte visszazuhantam. Ez a szédülés reggelre se lett jobb. Alig tudtam feltápászkodni. Mivel apuci már régebben is kijelentette, hogy ő egy-egy órát szívesen van a manóval, de többet nem, ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek anyuékhoz, mert ők segítenek, ha szükség van rájuk. Először apucit kértem meg, hogy vigyen át minket, de miután nem fűlött a foga hozzá, magunk indultunk útnak, és reménykedtünk, hogy egybe odaérünk. Meghagytam neki, hogy fél óra múlva csörögjön rám, hogy nem történt-e bajunk útközben. Neki kb. másfél óra múlva jutott ez eszébe. Ez volt szombat délben. Most hétfő dél van, és azóta se érdekelte, hogy mi van velünk, annak ellenére, hogy úgy tudta, vasárnap este haza megyünk. Szomorú…. A vérnyomásom napok óta nem megy 100 fölé. Valószínűleg a hirtelen 20 fokos lehűlés okozhatja. A rossz közérzet ellenére is élvezem a 16 fokot, és azt, hogy klíma nélkül aludhatunk.