A terhességem talán eddigi legkellemetlenebb része az volt, hogy szinte átaludtam az első három hónapot (azt hiszem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezt nevezhetem a legkellemetlenebbnek). Ha fel is keltem, rövid időn belül visszakívánkoztam az ágyba. Ez az érzés teljesen idegen volt számomra, mert soha nem feküdtem le még délután se, amikor mások sziesztáztak. Mostanra ez az állapot valamennyit enyhült, de azért nem múlt el teljesen. Viszont ha délután lefekszem néhány órára, utána álomkórosként kóválygok estig. Minden ismerős azt tanácsolta, hogy használjam ki ezeket a pihenési lehetőségeket, mert később nem lesz rá módom. Én ennek ellenére már nagyon várom azt a bizonyos "későbböt" :-) Az éjszakáim is átalakultak. Este 8 körül már aludnék, de reggel hajnali 6-kor kukorékolok.
Álomkór
2009.05.14. 10:01 Cézár imádó
Szólj hozzá!
Címkék: alvás terhesség kismama baba álomkór
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.