BABÁZUNK

A mai (október 27) éjszaka végre alvással telt. Reggel egész kipihenten ébredtem. Délben találkoztam anyuékkal egy török étteremnél. Vettünk ebédet, és otthon megebédeltunk. Nagyon fincsi volt:) Délután apucival elmentünk egy újszülött újraélesztő oktatásra. Az Angelcare szervezte a János kórházban. Arra számítottam, hogy lesznek néhányan, de arra nem, hogy legalább száz emberrel fogunk együtt ülni egy előadóban. Ennyi terhes nőt egy kupacban még soha nem láttam. Az ott hallottak jó részével eddig is tisztában voltunk, de jó volt meghallgatni összefoglalva a dolgokat. Például: A babát háton altassuk, ne legyen túl meleg a szobában (21-23 fok), ne öltöztessük fel túl melegen, figyeljünk a bukásra. A készülék 20 mp után kezd jelezni. Ilyenkor először meg kell nézni a gyereket, és csak azután felvenni, illetve lélegeztetni. Az egyik ember kezdje meg az élesztést, a másik hívjon mentőt. Egyszerre kell orrba és szájba fújni. Egy befújást öt nyomás kell, hogy kövessen. A befújás percenként 30 legyen. Egy babán be is mutatták a technikát. Este hétre kellett mennem CTG-re. Ez volt a negyedik alkalom. A szülésznő fél órát késett. Egy őskori masinára tettek. Az első 10 perces vizsgálat eredménye nem nagyon mutatott magzatmozgást, ezért nem írta alá az orvos, hanem visszaküldtek, hogy fekve megismételjék. Az se mutatott túl sok mozgolódást, de ez nálam megszokott estefelé. Ilyenkor már nyugi van másnap reggelig. Mivel látták rajtam a kiakadást a fölösleges vizsgálatok miatt, ezért végül elengedtek. Bébikém egész nap húzta-vonta magát a hasamban, tehát izgalomra semmi ok. Vakondka nagyon jól érzi magát odabent. Az orvossal egy hete megbeszéltem, hogy november 3-án délelőtt bemegyek hozzá. Arról szó se esett, hogy cuccokkal együtt menjek. A szülésznő ma azt mondta, hogy azzal kéne menni, hátha maradnom is kell. Csinálnak majd CTG-t, ultrahangot, és esetleg terheléses vizsgálatot, ami egy adag oxitocint jelent. Remélem, hogy ezt a tortúrát nem kell megvárnunk, és már egy kicsivel előbb babázhatunk:)))) Még 7 nap...