Unom a várakozást… Nincs kedvem semmihez… A blogok amiket olvasok, mind arról számolnak be, hogy a szinte velem azonos időre kiírt anyukák már túl vannak a szülésen, és otthon babáznak. Én is ezt akarom! Két nappal az időpont előtt azt se tudom, hogy mi az a fájás (még a jósló is elkerül). Nyákdugó? Még a híre is elkerül… Magzatvíz? Na az ráér a kórházban… Az egész terhesség alatt még egy tisztasági betétre se volt szükségem. Nem is nagyon van belőle raktáron… Pfujj de utálnám...

Bébi szorgalmasan pakolászik odabent. Már tegnap azt reméltem, hogy rájött, hogy lassan költöznie kell. Hát nem... Ma már csak azt mondtam neki, amit valahol hallottam... hogy "ördög és pakol".