Nyafikámat tegnap (július 27) este a saját szobájába fektettem le aludni. Most először. Az utóbbi néhány napban anyuéknál annyira mozgékony lett, hogy éjszaka is helyet változtatott az ágyban, reggel pedig hason felkapaszkodott az ágy szélére. Így nem mertem már a bölcsőbe tenni, mert féltem, hogy esetleg nem ébredek fel, és ő kiesik belőle. Azért nem volt szívem egyedül hagyni. Mellé költöztem a földre. Kivettük az ágyból a matracot, és én azon aludtam. Nyafi úgy tett, mintha a bölcsőben lenne. Szorosan az ágyrácshoz lapulva töltötte az éjszakát. Ha valaki csak benézett volna a szobába, észre se vette volna, hogy gyerek van az ágyban. A fejvédő eltakarta. Reggel vidáman leskelődött, hogy ébren vagyok-e már. Talán nem is zavarná, ha egyedül aludna, de azt biztos hiányolná, hogy reggel kikandikálva rám mosolyoghasson.