Megbeszéltem bébikével, hogy ma este szeretnék átmenni anyuékhoz Márton napi vacsorára. Két esélyes volt a dolog, de ma is a bent maradás mellett döntött. A délelőttöt otthoni szöttyögésssel töltöttem. Ebéd után még el is aludtam. Apuci mákos palacsintája megtette a hatását. Három körül feltápászkodtam, mert a vacsora előtt még jelenésem volt a kórházban. Elméletileg csak egy CTG lett volna, de másként alakult. Egy szülésznő megcsinálta a CTG-t, majd a kezembe nyomta, hogy írassam alá egy ügyeletes orvossal. Amikor megnézte, azt mondta, hogy tökéletes, de azért csináljunk egy ultrahangot is. Az ultrahang lényege a flowmetria volt. Nagy meglepetésemre új ultrahang gép volt a vizsgálóban. A régiről szörnyű emlékeim voltak. A fejet úgy kellett a hasamra nyomni, hogy majdnem kijött a hátamon. Ez sokkal kellemesebb volt. Az ügyeletes orvos végtelenül szimpatikus volt. Nagyon alaposan csinálta a vizsgálatot. Azt se bántam volna, ha nála kell szülnöm. Ennek a vizsgálatnak is tökéletes lett az eredménye. Megtudtam, hogy egy hét túlhordás után befektetik az embert a kórházba. Ezt eddig még senki nem említette… Eléggé utálnám a dolgot…