Csütörtökön (november 19.) este már folyamatosan riasztott a légzésfigyelő. Az előtte való napokban is csipogott, de mostanra teljesen bepánikoltam tőle. A légzésfigyelős oktatáson említették, hogy van egy úgynevezett alváslabor, ahol meg tudják nézni, hogy van-e a gyereknek légzéskimaradása. Felhívtuk telefonon, és ott azt mondták, hogy azonnal vigyük be a kórházba a babát. Ilyen alváslaboros vizsgálatot csak egy hónapos kortól lehet végezni. A kórházban azonnal megvizsgálták, majd felküldtek minket a belgyógyászatra. Ott is újra vizsgálták. Vért, vizeletet, köldökváladék mintát vettek, és leméricskélték. A kézfejébe betettek egy tűt, hogy ezután ne kelljen többet megszúrni, és azt bent is hagyták. Ezután egy szobába kerültünk. Az anya maradhat a gyerek mellett. Ha ágyat is akar magának, akkor az éjszakánként háromezer forint. Ez a bizonyos ágy egy kinyitható fotel… Szóval igazán kényelmes… Az első éjszak a kórházi légzésfigyelőt tették az ágyba, a lepedő alá. Semmiféle riasztás nem volt. Nálunk otthon a matrac alatt volt a figyelő. Azt mondták, hogy amíg ilyen pici a baba, addig a matrac alatt nem érzékeli a légvételét. Szörnyű éjszaka volt. Semmit nem aludtunk. Másnap bevittük a saját légzésfigyelőnket, és az maradt végig az ágyban. Néhány 9 másodperces becsippanástól eltekintve semmit nem csinált. Ezzel a dologgal nem is törődött többet senki. Viszont a laborból visszaérkeztek az eredmények, és elég magas hemoglobin és bilirubin szintet mutattak. Nyuszikánk besárgult. Újabb vérvételek következtek. Egyéb vizsgálatként egy koponya és hasi ultrahangot csináltak. Teljesen rendben találták, és kiadtak egy igazolást, hogy az egy hónapos korban kötelező vizsgálatra már nem is kell mennünk. Minden nap másik orvos volt. Komolyan egyik se foglalkozott velünk. Hitegettek minden nap, hogy mehetünk haza. Babácska hosszú órákon keresztül kapott infúziót (sóoldatot) és C vitamint. Ezzel hígították a vérét, hogy gyorsabban javuljon a sárgasága. Harmadik este megemlítettem egy doktornőnek, hogy én 0 Rh negatív vagyok és a babánk 0 Rh pozitív. Akkor legyintett rá, de másnap hirtelen elkezdtek nagy érdeklődést tanúsítani a dolog iránt. Újabb vérvételek következtek mindkettőnknek. A vérellátóba küldték a mintákat. Nyuszinak tönkretették a vénáit. A végén már a fejéből vettek vért. A sárgaság szépen javult az infúziótól. Vasárnapra már a referencia tartományon belül voltak az értékek, de így se mehettünk haza. Hétfőn (november 23) reggel jött a főorvos és mondta, hogy kettő körül elenged minket, de még várjuk meg a vérellátóból érkező eredményeket. És csak vártunk és vártunk. Este lett, mire végre leereszkedett hozzánk a doktornő, és tájékoztatott az eredményekről. Kiderült, hogy én ugyan kaptam ellenanyagot a szülés után a vércsoport összeférhetetlenség miatt, ha netán valahogy babuci vére belém került volna, de valamiféle hiba következtében, az én vérem került az ő keringésébe. Arra gondolok, hogy a köldökzsinór elvágásakor történhetett a hiba. Ezen kívül kiderült még, hogy az én véremnek speciális alcsoportja van, ami nagyon ritka, és ezért csak speciális vért kaphatok, ha valaha szükségem lenne transzfúzióra. Ezek soha nem derültek volna ki, ha a légzés miatt nem megyünk be a kórházba. Se a védőnő, se a gyerekorvos nem vette észre a sárgaságot. Akár idegrendszeri károsodást is okozhatott volna. Pokoli napok voltak. Remélem, hogy Orchideácskánk nem fog emlékezni semmire. Én soha nem fogom tudni elfelejteni. Már itthon vagyunk. Kipihentük magunkat. Az éjszakánk is a legnagyobb nyugalomban telt. Ettünk és aludtunk. Végre újra hármasban:)