Ma lett egy hónapos az én kis gyönyörűségem. Volt ebben a hónapban sok szép napunk, de akadt köztük rémes (a kórház) is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet imádni egy babát. Lesem minden mozdulatát és lélegzetvételét. Ahogy telnek a napok, egyre nyitottabb a világra. Egyre többet van ébren, és csak úgy nézelődik. Nem sírós baba. Amikor felébred, akkor is inkább csak nyögdécseléssel adja tudtunkra, hogy figyeljünk rá. Ez csak olyan nyafogás féle, ezért neveztük el Nyafinak. Tegnap megtanítottam arra, hogy hogyan dugja ki a nyelvecskéjét. Ha én kidugom, akkor utánozza. Öröm vele minden perc. 
