Elég sűrű napunk volt. Reggel, még mielőtt Nyafikánk felébredt volna, gyorsan megmostam a hajamat (az én esetemben ez minimum egy órás tortúra). Azután következett a reggeli etetés. Délre az anyósomék vártak ebédre. Persze pont arra az időre esett volna a következő etetés. Mivel én nem szeretek senkit megvárakoztatni, ezért inkább szegény babámat tömtem meg előbb. Az ebéd nagyon kellemesre sikeredett. Az apósom istenien főz. Babuci az egészet sikeresen átaludta a kezünkben. A délután kicsit kevésbé volt jó. Megbeszéltük, hogy fél 4-kor lesz az ajándékozás, mert 6-ra az én szüleimhez vagyunk hivatalosak. A párom testvére megpróbált betartani nekünk, mert eddig nem kellett senkihez alkalmazkodnia. Fogták magukat, és lefeküdtek aludni, és csak háromnegyed 5-kor kerültek elő. Én 5-kor akartam elindulni. Szegény anyósom rengeteget készült. A fa alatt sok-sok becsomagolt ajándék várta a gyerekeket. Öt perc alatt kellett letépnem mindenről a csomagolást. Jóformán megnézni se volt időm, hogy miket kaptunk. Azután gyorsan összekaptuk magunkat. Még a ruhámat is sikerült itthon hagynom a nagy rohanásban. Anyuéknál is hatalmas fa, és a szokásos ajándék halom várt minket. Az estét a testvérem négyhónaposa tette érdekessé. Két órán keresztül üvöltött, míg az apja végül hazavitte. Órákon keresztül bontogattuk a csomagokat, majd utána elfogyasztottuk a szokásos karácsonyi menüt. Halászlé, rántott hal, krumpli, majonéz, és egy halom sütemény. Ami mindig tökéletes (ez anyunak szól). Nyuszóka ezt is átaludta. Éjfélre értünk haza. Még egy gyors etetésre futotta, és bezuhantunk az ágyba. Most volt először igazi kislánynak öltöztetve. Rózsaszín szoknyácskát adtam rá harisnyával. Tündéri volt:) Ő a legszebb ajándék:)