Sokat gondolkozom rajta, hogy akarok-e, vagy sem… Jó lenne-e, vagy nem… Mármint egy második baba. Amikor olvasok egy terhes blogot, akkor olyan nosztalgiám támad. Jó volt érezni a hasamban a mozgolódást. Ezt akkor nem mindig találtam kellemesnek, de így visszagondolva szomorú, hogy esetleg soha többet nem érzek majd ilyet. Olyan jó volt elképzelni, hogy milyen is lesz, ha megszületik… Viszont elmúltam 35, és ha tényleg szeretnék egy ketteskét, akkor bele kellene húznom. És mi lesz akkor, ha nem lesz olyan problémamentes terhességem, mint az első? Hogy fogok akkor Nyafikának megadni mindent, amit szeretnék? Hogy fogom akkor kiélvezni a legaranyosabb pillanatait? Lehet, hogy egy önző dög vagyok… Lehet, hogy neki akkor lenne jó, ha nem lenne egyke…

Egy évvel ezelőtt ilyenkor hagytam abba a fogamzásgátlót, és most itt piheg mellettem az én lassan három hónapos gyönyörűségem:)