Már nem is számolom a heteket, lassan csak hónapokban gondolkodom. Ezt a mait is úgy kellett kiszámolnom. Nyafikám egy kis egyéniség, én pedig mindenben megpróbálok a kedvére tenni. Biztos nem lesz elkényeztetett kis királylány. Szerintem az ő kedvenc időszakai a mi közös étkezéseink apával. Ilyenkor vagyunk igazán hármasban hosszabb ideig. Mi az asztalnál ülünk, ő pedig köztünk a földön a kis pihenőjében. Folyamatosan fixíroz minket, és amikor rápillantunk, vidáman mosolyog, és közben a cuki kis hangjait próbálgatja (főleg sikítozik). Már szépen emeli a fejét, ha hasra tesszük. Napközben egyre kevesebbet alszik. Van, hogy olyan álmos már, hogy szenved, ilyenkor megpróbálok mindig valami új praktikát bevetni. Viszont a szopás közbeni alvás nagyon bejön neki. A mai praktikám a hinta volt. Eddig ezt nem igazán szerette, de most a szájába nyomtam a cumiját, bekapcsoltam a hintát, és egy percen belül édesdeden aludt. Az éjszakáink még mindig mesések. Este 9-10 körül elalszik, éjjel 4 körül ébresztem (többnyire álmában eszik) egy kis szopira, azután reggel 8-9-ig alszik. Szívem szerint egész nap öltöztetném, mint egy játékbabát. Olyan tündéri a kis rózsaszín rucikban. Sajnos ő ezt annyira nem díjazza. Nagyokat sétálunk babakocsival. Tegnap két órát furikázott ide-oda a BNV-n. Elmentünk megnézni a Foodapest kiállítást, de őt nem vittük be a pavilonba. Felváltva tologattuk az épületek kötött. Most ennyi jut eszembe…
