Tegnap leszedtük a karácsonyfát. Szegényke még a leszedéskor se hullatta a tüskéit. Én még nem láttam ilyen fenyőt. Biztos sokáig velünk akart maradni, hogy Nyafika kigyönyörködhesse magát. Most se volt szívünk teljesen megválni tőle, ezért talpastól kiraktuk a teraszra. Ciculi két napja elkezdte pelenkázás közben fújogatni a nyálbuborékokat. Eddig olyan boldog voltam, hogy az én gyerekem nem nyáladzik, de úgy tűnik, hogy eddig tartott. Most iszonyúan tetszik neki a dolog. Hiába mondom neki, hogy „Nyafikám ez gusztustalan”. Hiába adtam rá partedlit, estére már tiszta nyál volt a ruhája is. Remélem, nem fázik meg a csurom vizes cuccokban. Óránként nem öltöztethetem át. Mindent a szájába akar tömni. Partedlit, takarót, játékokat, fürdőkesztyűt, és ha el tudja kapni, akkor a kezemet is. A járókát többnyire élvezi, de az étkezések alkalmával még mindig kiköveteli magának a pihenőszéket, pedig már egész az asztalig tudjuk húzni a járókát. Az éjszakát változatlanul átalussza. 9-10 körül elalszik, álmában szopizik 4 és 5 között, azután alszik 8-9-ig. Így nem nehéz kipihentnek lenni. A súlya 5610g és lassan kinövi a 62-es ruhákat. Egy hete áttértünk a hármas méretű pelenkákra. Hát mondhatom, hogy az első napok küzdelmesek voltak. Egy se tartotta bent a pisit, ezért rendszeresen öltöztünk. Nyafi nem élvezte. Végül a Pampers szerencsére bevált. Az előző méretekkel soha nem volt ilyen problémánk.