BABÁZUNK

Mivel már melegebbek lettek a napok, úgy gondoltam, hogy Nyafikát éjszakára már nem takarom be a több rétegbe hajtogatott nagy pléddel, csak egy kis vékonnyal. Éjjel arra ébredtem, hogy dobálja magát. A feje folyamatosan a rácsnak csapódott. Megpróbáltam összehajtogatott pelenkával tompítani az ütéseket, de csak nem hagyta abba a vergődést. Mindezt álmában csinálta. Egy óra után úgy gondoltam, hogy esetleg éhes. Kapott egy terven felüli szopit. Azután visszatettem a bölcsőbe. A nyüglődés tovább folytatódott. Ekkor apuci kitalálta, hogy esetleg a pokróca hiányzik szegénynek, mert az eddig körülölelte őt, és biztonságot adott neki. És láss csodát… Amint visszaadtam neki a nagy takaróját, megnyugodott és szunyált reggel 9-ig. Szegénykém nyáron el fog olvadni alatta, ha addig valahogy nem tudjuk leszoktatni róla…