Nem telik el úgy nap, hogy az anyósom valamibe bele ne ütné az orrát. Említettem, hogy a teraszt, aminek a korlátja három sor vascső, be kéne borítani valamivel, ha Nyafika már mászik, vagy jár, akkor ki ne essen rajta. Erre persze beparáztak, hogy valami rémes változtatást fogok végrehajtani az ő álompalotájukon, és azonnal rohantak az OBI-ba, hogy majd ők kiválasztják, hogy mit is vehetünk. A másik pedig az volt, hogy nekem van egy pianínóm, ami jelenleg a nagymamámnál van. Úgy döntöttem, hogy átszállíttatom ide, ha már egyszer itt lakom. Bizony ebbe is beleszóltak. Esetleg megzavarná a nyugalmukat, ha valaki játszana rajta. Persze szó se volt semmiféle játékról, csak szeretném megadni a gyerekemnek a lehetőséget, ha egyszer majd akar, akkor tanulhasson zenét. Nem fogok akkor venni egy másik hangszert, ha egyszer már van. Azt gondolják, hogy ehhez is az ő engedélyükre lesz szükség. Szomorú, hogy a családjukból hiányzik a zenei műveltség, és ezért fölöslegesnek is érzik. Hát nagyon sajnálom őket… de nálam rossz lóra tettek. Maximum megkérhetnek, hogy költözzünk el, de azt garantálom, hogy Nyafikát akkor látják utoljára!