BABÁZUNK

Csoda történt. Hívtak az alapítványtól, hogy van egy szabad időpontjuk, akarjuk-e… Én azonnal igent mondtam. Amikor letettem a telefont, az egyik felem örült, a másik felem nem… Ilyenkor mindig úgy szenved szegénykém, de legbelül tudom, hogy jót teszek vele. Nem a saját gyógytornászunk foglalkozott Nyafikával, sőt, még a szoba is másik volt. Érkezéskor szokás szerint mosolygás, majd pár perc múlva szívet facsaró zokogás… Természetesen ezt a nőt is kikérdeztem, hogy mi a véleménye Cicuról. Ugyanazt mondta, mint a másik, hogy minden teljesen oké, kivéve, amikor hason leteszi a fejét (ez vezethet később gerincferdüléshez). Szóval továbbra is ezt próbálják korrigálni. Akinek a gyerekét előttem kezelték, egy szép nagy maszkban ücsörgött. Amikor beléptem mentegetőzni kezdett, hogy „már jövök kifelé a náthából”. Meglehetős parasztságnak tartom, hogy valaki betegen jön ilyen helyre. Mi ezért hagytuk ki a múlt hetet. Remélem nem kaptunk el semmit, mert vasárnap megyünk Sopronba egy hétre. Jó lenne egészségesen élvezni az első Nyafis nyaralást.