Szegény kis drágaságom napok óta nem tud egyedül kakilni. Hőmérővel sikerült némi kakit kibányásznom a fenekéből, de iszonyatos szenvedések árán. Most is csak erőlködik, de sikertelenül. Nem tartom jónak ezt a hőmérős dolgot. Egyszer-egyszer még elmegy, de napokig… Én se szeretném, ha valaki a fenekembe dugdosna dolgokat. A kamilla se használt, pedig gigantikus mennyiséget tud elnyelni belőle. Azt hiszem eljött az ideje, hogy valami kúpot kerítsek, és azzal segítsek Nyafikán. Ez az egész a hozzátáplálás következménye. Éljen az alma és a banán. A két emészthetetlen szörnyeteg. Bőven jutott mindkettőből babácskának. Tegnap egy kis örömet akartam szerezni neki. Annyira szeret pancsizni, hogy délután a nagy kádat megtöltöttem vízzel, és abba tettem bele. Eléggé meg volt illetődve. Most volt benne először. Jobbára mozdulatlanul feküdt a kezemben, és élvezte, hogy hintáztattam és úsztattam a vízben. A saját kis kádjában meg se áll keze lába. Úszik a fürdőszoba tőle. Legközelebb már biztos jobban élvezi majd. A másik problémát az új táp és a régi cumisüveg okozta a hétvégén. Eddig babácska 1-es és 2-es cumiból itta a tápot. Az új táp jóval sűrűbb, és alig jön át a lyukon. Először nem értettem, hogy miért tart ilyen sokáig neki elfogyasztani a szokásos mennyiséget… és akkor esett le a tantusz, hogy nem gondoskodtam nagyobb cucliról. Pünkösd lévén nem is volt rá lehetőségem. Szerencsére maradt még egy kicsi a régi tápból, és azt megkaphatta.