Nyafikám néhány napja nem nagyon akar szopni. Ez lehet attól is, hogy szörcsög szegénynek az orra, és nem kap levegőt. Próbálom megoldani porszívóval és Nasivin orrcseppel, na meg a tengeri sós orrbaspriccel. Mivel ezután se szopik többet és jobban, azt gondolom, hogy vagy hatástalan a kezelésem, vagy beleunt a dologba, és már nem érdekli a szopi. Amikor karba veszem, szépen kitátja a száját, mint régen, szív néhányat, majd ülő helyzetbe húzza magát, és nézelődik vagy beszélget (van, hogy tapsol). Ezt a folyamatot megismétli párszor, majd végleg megfeszítve magát jelzi, hogy neki ebből elég. Akkor én jó alattvaló módjára engedelmesen felveszem, hogy megböfiztessem, és a mérlegre téve meggyőződöm arról, amit már sejtettem, hogy alig evett valamit (mondjuk 50-60ml-t). Persze a tápot elfogadja, de abból is jócskán hagy a cumisüveg alján. Minden egyes szopinál azt gondolom, hogy talán ez az utolsó, és próbálom az emlékezetembe vésni ezt a képet, és az érzést. Szerettem volna jó sokáig így összebújni az én kis drágaságommal. Most tartunk 7 hónap 6 napnál.