Ma éjszaka Nyafikám sírni kezdett. Ilyet nem tesz túl gyakran. Gondolom melege lehetett, mert kikapcsoltam a klímát. Egész éjszaka takargatom, de abban a pillanatban, amikor megérzi a lábán a takarót, felemeli a lábait, és ezzel a fejére hajtja a takarót. Így nem hűthetem úgy a lakást, mint szeretném. Több napja még ablakot se nyitottunk, csak a klíma ment. Ki se tettük a lábunkat innen. Kint 35-36 fok volt, a lakásban 26-27. Cicukát nagyon megviseli, ha melege van. És most visszatérve az éjszakai síráshoz. Légzésfigyelő kikapcs, manó kivesz, manó vízzel megitat, manó ágyba vissza, manó alszik tovább. Anya ágyba vissza, és alszik tovább. Csak egy szokásos lépés maradt ki. Nem kapcsoltam vissza a légzésfigyelőt. Így aludtunk reggelig. Mióta ezt észrevettem, olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy csak na. Eddig egyszer se fordult elő még ilyen. Mi lett volna, ha pont most van rá szükség? Inkább bele se gondolok….