BABÁZUNK

Ezek a hónapfordulók mostanában elég mozgalmasra sikerednek. Minden hónap 11-re színház bérletem van. Ezt még jóval a születése előtt kaptam, de pont egybe esik a nagy nappal. Pont ezen a napon kellett menni a Dévény alapítvány orvosához is. Tehát a program úgy alakult, hogy délelőtt anyuékhoz mentünk, majd egy gyors szopi után irány az orvos. Fogalmam sincs, hogy mi szükség erre a vizsgálatra, mert vizsgálatnak se nevezném. Amit az orvos csinált (a szívhallgatáson kívül), azt már kétszer megnézték. Amikor befejezte a „vizsgálatot”, se szó se beszéd távozott a helységből. Azt se tudtuk, hogy vissza fog-e még jönni. Aztán úgy döntöttünk, hogy nem várunk rá, és eljöttünk. Otthon kicsit tortáztunk, sziesztáztunk, néhányszor szopiztunk, majd én elmentem a színházba. Anyu maradt Cicussal. Bár én csak fél 11-re értem haza, nem is kellett megetetni, mert ügyesen átaludta a távollétemet. Csak a hangomra ébredt fel. Gyors vacsi, majd alvás tovább. Szerencsére anyuval nagyon jól érzi magát, és nála is ugyanúgy alszik a kiságyában, mintha otthon lennénk.