Ma megejtettük az első hosszabb kiruccanásunkat Nyafival a természetbe. Családi programot szerveztünk. Öt gyerekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel kivonultunk egyet sétálni, játszóterezni és állatokat nézegetni. Nyafikám egy ideig békésen heverészett a babakocsiban, de kb. egy óra után nyafogni (és nem sírni) kezdett. Szerencsére készültem erre, és magammal vittem a felcsatolható hordozót. Ezzel szépen magamra függesztettem a királylányt, és onnan órákig nézelődött. Most is tüneményes volt. Mindenkinek tartogat néhány mosolyt. Hazafelé a kocsiban mély álomba szenderült, ezért egy órával később is evett a szokásosnál. A súlya még alig lépte túl a hat kilót, ezért egész jól viseltem a cipelését, de nem tudom, hogy mi lesz, ha megszokja, és tíz kilósan is követeli majd…