Hát bizony ezt nem lehet megszokni. A zokogást, az izzadást, és a könyörgő tekintetet. Most voltunk ötödször, de ugyanolyan fájdalmas volt szegénykémnek, mint az első. Sajnos nem is lesz jobb (legalábbis ezt mondták). Viszont ha használ, akkor hosszú távon megéri. Így a szívem szakad minden alkalommal, amikor szenvedni látom Nyafikámat. A gyógytornász azt mondta, hogy a mozgása tökéletesen megfelel a korának, és a háton fekve rendben van már a fejtartása is. Hason fekvésnél továbbra is a rossz irányba tartja. Erről kéne valahogy leszoktatni. Most nem aludt el a végén. A sírástól kipirult arcocskájával csak nézelődött. Mire a kocsiba tettem mély álomba zuhant.