Éjjel úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk pár nappal a soproni nyaralást. Hétfőn megyünk csak haza. Apucival reggel e-mailben tudattam. Akkor azért felhívott, hogy „miért is nem hozom haza Nyafikát, amikor ő már nagyon hiányolja”. Annyira azért nem hiányzik neki, hogy velünk töltötte volna a hetet. Szóval leghamarabb kedden találkozunk a Dévény után, mert a hétfő éjszakát még anyuéknál töltjük. Nyafikám olyan jó baba, hogy öröm vele minden perc. Lassan a hátáról a hasára fog fordulni, de egyelőre csak erőlködik. Ma délelőtt láttam rajta, hogy végre élvezte a kanállal való evést. Nagyra nyitotta a száját, és csak úgy falta az almát. Új szokásai, hogy tenyérrel csapkod minket, és tépkedi a saját haját. Imádom nézni, hogy napról napra okosabb, és szinte kitárul neki a világ. Pont ma egy éve annak, hogy az első 4D ultrahangon voltunk egy soproni rendelőben. Ez volt a 12. heti UH. Emlékszem, hogy mennyire vártam. Most olyan távolinak tűnik már az egész terhesség meg a szülés, mintha nem is velem történt volna.

http://babazunk.blog.hu/2009/05/08/fantasztikus_elmeny