BABÁZUNK

Nyafikám több új dolgot is csinál mostanában. Ha nem az én drága kis szerelmemről lenne szó, akkor bizonyára nem mindegyiket találnám olyan aranyosnak. Például ütöget. Az arcomat, a karomat, vagy ahol éppen elér. Csípked, főleg etetés közben. Mivel még nem tud egyedül ülni, ezért az ölembe véve kanalazom a szájába a gyümölcsöt. Ha nem vagyok elég gyors, akkor úgy megcsípi a karomat, hogy majdnem leejtem őt. Néhány napja bújik. A fejecskéjét a vállamba fúrja. Ilyet újszülött kora óta nem csinált (akkor is csak azért, mert még nem tudta tartani magát). Utálja ha rásüt a nap. Bármit képes az arca elé rángatni. Kattog a szájával. Ezt tőlem tanulta. Hosszasan tanulmányozta, hogy én hogy utánzom a lovakat, és most így próbálja meg utánam csinálni. Károg, mint egy varjú. Minden előzmény nélkül sikítozni kezd. Egyre nehezebben kakil. Mióta a tejen és a tápon kívül gyümölcsöt is eszik, azóta szilárdat kakil. Ezt alig tudja kinyomni magából. Sokszor azt hiszem, hogy tele a pelenka, mert úgy erőlködik, közben nincs is benne semmi. Ma már hőmérővel és kamillával próbáltam megkönnyíteni a dolgát, de ezzel se lett sokkal jobb. Már majdnem forog, csak éppen ott az a majdnem. És végül ami változatlan: átalussza az éjszakát, nem sír, rengeteget mosolyog, és imád szopizni. Kell ennél jobb baba? :))))