Ma volt a napja, hogy újra le kellett küzdenem a vérvételtől való rettegésemet. Most volt aktuális az úgynevezett AFP. A vizsgálatkérő lapon szerepelt az AFP meghatározás, a HCG meghatározás, és szabad ösztrol meghatározás. A vér levételére nem kellett sokáig várnom, de sajnos egy lelketlen szemét nőhöz kerültem, aki már szerintem a saját életét is unja. Az előző alkalommal, sokkal nagyobb szerencsém volt. Az orvosom szerint 10 nap alatt lesz meg az eredmény, tehát most néhány nap feszült várakozás, majd a leletek internetes elemzése következik. Remélem, hogy minden rendben lesz...
Maga az AFP (alfa-föto-protein) mint neve is mutatja egy fehérje, melyet a magzat termel, ami az anya vérében (szérumában) mutatható ki, mert a fehérje átkerül az anyai keringésbe is. A terhesség egészen korai időszakában is van már, és a terhesség teljes ideje alatt termelődik, tehát bármikor vizsgálható. Megfigyelték, hogy értéke jellegzetesen eltér az átlagostól bizonyos esetekben. Lényegesen több AFP termelődik ikerterhesség esetén és az úgynevezett velőcső záródási rendellenességek (VZR) előfordulásakor. Mivel ez a fejlődési rendellenesség csoport, vagyis az agy és a gerinc (pl. nyitott gerinc) fejlődési rendellenessége viszonylag gyakori és igen súlyos betegség, ezért szűrése fontos dolog. Az anyai szérumban mért AFP koncentrációja, ezekben az esetekben jellegzetesen a terhesség 17.-19. hete között emelkedik meg, és kimutathatóvá teszi ezeket a rettegett kórképeket. Kialakult az a gyakorlat, hogy a betöltött 16 és 18 hét között az anyától vett vérből meghatározzák az AFP mennyiségét, és ha ez az érték egy középarányos (un. MOM érték) 2.5 szeresét meghaladja (azaz a MOM érték nagyobb mint 2.5) akkor nagy a valószínűsége ezeknek a fejlődési rendellenességeknek. Más fejlődési rendellenességet az AFP nem jelez és a VZR sem biztos, hiszen ez csak szűrővizsgálat! Ezért 2.5 MOM felett kiegészítő (un. diagnosztikus) vizsgálatot végzünk. Ez a 70-es években a magzatvíz AFP meghatározása volt (ehhez magzatvizet kellett venni), ma pedig megfelelően képzett szakemberek által végzett ultrahang vizsgálat dönti el, hogy valóban fennáll-e a betegség a magzatnál. Ha igen, a terhességet meg lehet szakítani. Ma már az egyre biztosabb és hatékonyabb ultrahang vizsgálatok idején az AFP kezdi elveszíteni jelentőségét, igen sok országban nem is végzik, csak ultrahang vizsgálatot végeznek.
Újabb előadáson vettünk részt a kórházban. A tegnapihoz képest szánalmasra sikerült. Gondoltam, hogy hallunk néhány újdonságot (a szüléssel kapcsolatban), vagy érdekes történetet, de csalódnunk kellett. Egy meglehetősen halk szavú fiatal szülésznő tartotta. Azt már biztosan tudom, hogy őt nem választanám a szülésem levezetéséhez. Szinte betanulta a kórház által kiadott „Tudnivalók szülés idejére” szórólapot. Kezdve a szükséges dokumentumokkal (személyi, lakcímkártya, kiskönyv, labor eredmények, házassági anyakönyvi kivonat, apasági nyilatkozat), folytatva a szülőszobára összekészítendő holmikkal (víz, szőlőcukor, citrom, szendvicsek apukának, CD, fényképezőgép, papucs, homeopátiás készítmények, illóolajok, gátmasszázs olaj), majd lezárva a szülés utánra szánt „pakkal” (köntös, 2-3 hálóing, szoptatós melltartó és betét, 2 papucs, Tenafix betét rögzítő nadrág, éjszakai betétek, törülközők, tisztálkodószerek, WC papír, WC ülőke, kispárna, pohár, evőeszközök, ásványvíz, fejőszett, rádió, mobiltelefon). Végezetül még ejtett néhány szót a baba számár bevihető dolgokról (pelenka, popsitörlő, hazamenetel napjára ruha). És itt vége is volt...
Úgy tűnik, hogy dolgoznak még elhivatott és profi emberek az egészségügyben. Ma (június 3-án) volt szerencsém találkozni egy védőnővel (a kórház szervezésében, ahol szülni fogok), aki fantasztikus előadást tartott a terhességről. Annyira vitattam mostanáig a védőnői intézmény létjogosultságát, hogy eddig még kiskönyvért se jelentkeztem. Most kicsit megváltozott a véleményem. Végighallgattuk a terhesség alatt elvégzendő vizsgálatokat, felvilágosítást kaptunk a terhesség alatt és után kapható (igényelhető) juttatásokról (GYES, GYED, BABAKÖTVÉNY, CSALÁDIPÓTLÉK, STB...), és ellátott néhány jó tanáccsal a szüléssel kapcsolatban is. Bár mindenki így végezné a munkáját...
A kórházban, ahol szülni fogok, minden hónapban egyszer lehetőség van a szülőszoba megtekintésére. Én a tegnapi napon (június 2-án) jártam ott. A szülőszoba bejárata előtt szép számmal gyűltek össze az érdeklődők, többnyire az apukákkal. Pontosan a megadott időpontban két szülésznő kíséretében beléphettünk a terhesség végső állomására. Először elmondták, hogy amikor beindul a szülés, mi a teendő, majd részletezték a szülés előkészületeit (beöntés, borotválás, ctg). Ezt követően végigjártuk a szülőszobákat. Ebben a kórházban három közül választhat a szülő nő, ha éppen egyik se foglalt. Az első, a legkisebb, amit többnyire tervezett császárosoknak ajánlanak. Itt egy egyszerűbb ágy van, aminek csak a fejrésze állítható, és a személyzetnek is kevés a hely. Nekem a második tetszett a legjobban. Itt lehetőség van az elsötétítésre, a szülőszékes szülésre, és a labdán való vajúdásra is. A harmadik szoba világos és valamivel nagyobb az előző kettőnél. Mindháromban van már klíma, ami a nyári hónapokban nagyon hasznos lehet. Szokásomhoz híven, hoztam a formámat. A második szobámban majdnem elájultam. Már kezdett minden elsötétülni, amikor sikerült belehuppannom a szülőszékbe. Az előadás hátralevő részét már innen hallgattam. A szülőszobák után még bekukkantottunk abba a helységbe, ahová a babákat viszik a megszületés utáni percekben. Kérésünkre megmutatták a választható szobákat (kórtermeket) is. Vannak a sima (térítésmentes) négyágyasok és a fizetős két illetve egyágysok. A kétágyasban kérhető, hogy az apuka is bent tölthesse azt a néhány napot, ha éppen van hely. Az egyágyas 10.000.-Ft/éj, a kétágyas 4.000.-Ft/fő/éj. A látogatás is csak az egy, illetve kétágyas szobákban korlátlan, a négyágyasoknál kizárólag az apuka mehet be 16 és 18 óra között, és akkor is csak a folyosóra. A szülésznők nagyon kedvesek voltak. Talán közülük választok majd én is egyet.
Azt mondják az okosok, hogy nem könyvből szül az ember, de én ennek ellenére azt gondolom, hogy nem árt tisztában lenni a várható dolgokkal és a lehetőségekkel. Szokásomhoz híven alaposan körüljárom a témát. Nézelődöm az interneten, de a legfőbb információforrásaim mégis a könyvek. Meg nem vásárolnám a szüléssel kapcsolatos összes könyvet, de a könyvtárból bizony kikölcsönzöm őket.
Valahol azt olvastam, hogy a még hasban lévő gyerek idegsejtjeinek fejlődésére rendkívül jó hatással van az anya "hintázó" mozgása. Ezen felbuzdulva elmentem az IKEA-ba és nézelődtem a fotelok között. Igazából olyat kerestem, ami később a szoptatásra is alkalmas lesz. Igazi hintaszéket nem akartam (azt majd nagymama koromban), ezért egy olyanra esett a választásom, aminek a lábai rugalmasak, és ha az ember beleül, akkor lehet benne kicsit hintázni. Amint hazaértünk, azonnal összeszereltük. Néhány óra elteltével rájöttem, hogy ugyan nagyon kényelmes, jól rugózik, de szoptatásra alkalmatlan lesz, mert (két kezes) támaszkodás nélkül lehetetlen belőle felállni. Azért addig kiélvezem:-)))
A 
A terhességem talán eddigi legkellemetlenebb része az volt, hogy szinte átaludtam az első három hónapot (azt hiszem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezt nevezhetem a legkellemetlenebbnek). Ha fel is keltem, rövid időn belül visszakívánkoztam az ágyba. Ez az érzés teljesen idegen volt számomra, mert soha nem feküdtem le még délután se, amikor mások sziesztáztak. Mostanra ez az állapot valamennyit enyhült, de azért nem múlt el teljesen. Viszont ha délután lefekszem néhány órára, utána álomkórosként kóválygok estig. Minden ismerős azt tanácsolta, hogy használjam ki ezeket a pihenési lehetőségeket, mert később nem lesz rá módom. Én ennek ellenére már nagyon várom azt a bizonyos "későbböt" :-)
Kisebb fájdalmakat éreztem a hasamban, amik elég kellemetlenek voltak számomra. Először nagy bajra gyanakodtam, de amikor felhívtam az orvosomat, megnyugtatott, hogy ez csak a terhesség szokásos velejárója. Azt javasolta, hogy szedjek magnéziumot. Ez csökkenti az izom fájdalmakat és jó hatással van az ingerlékenységre is. Bementem az első utamba eső gyógyszertárba, hogy érdeklődjek a lehetőségekről. Több félét ajánlottak, de mivel elég sok tabletta vivőanyaga okoz nálam panaszokat, ezért a 
Az előző bejegyzéssel ellentétben egy pokoli ultrahang élményben is volt részem mostanában. Orvosom a kórházba rendelt be, mert a magánrendelőbe nem tudtam bemenni. Azt mondta, hogy este 8 körül menjek, mert Ő lesz az ügyeletes, és így soron kívül megcsinálja a vizsgálatot. Pontban a megbeszélt időben meg is érkeztünk, de rá egy órát kellett várnunk. Nagyon fárasztó nap állt mögöttem, szinte alig bírtam ébren maradni. Amikor végre befutott, azonnal mehettünk az ultrahangos vizsgálóba. Ott egy ezer éves készülék állt. VHS kazettára tudta rögzíteni a vizsgálatot. Azt hittem, hogy a hátamon fog kijönni a vizsgáló fej, mert olyan erővel nyomta, hogy lásson is valamit. Azon csodálkoztam, hogy abból a gyenge minőségű képből ki tudott hámozni valamit. A baba hozzám hasonlóan nagyon fáradt lehetett, mert szinte meg se mozdult a durva bánásmód ellenére. A lényeget azonban most is megtudtuk. Minden rendben volt. Az hab a tortán még csak most következett. A kórházban minden csütörtökön mentik a számítógéppel rögzített adatokat, ezért az orvos be se tudott lépni a rendszerbe. Kézzel kellett megírnia a vizsgálati lapot és a diagnózist. AFP-re is akart beutalót adni, de sajnos a számítógép miatt az se sikerült. A vérvétel reggelén majd átvehetem a nővérpultban, ha szerencsém lesz, és nem pont a vizit idején érkezem. Azt hiszem, hogy a szülésig mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljem a kórházat. Inkább kifizetem a „magán” tarifát továbbra is…
Mivel a 12. héthez érkeztem, és ebben az időben nem tartózkodtam Budapesten, ezért az interneten kutatásba kezdtem, hogy hol is végeztethetném el az aktuális diagnosztikus ultrahangot. Ilyenkor ellenőrzik a nyaki redő vastagságát, és az orrcsont fejlettségét, ami fontos a Down-kór kiszűrése szempontjából. Sikerült is egy soproni ultrahangos szakrendelést találnom. Mondhatom, hogy fantasztikus élményben volt részünk. Két héttel előre kértem időpontot. Amikor megérkeztünk, egy kedves fiatal orvos azonnal fogadott minket. A rendelőben az ágy mellett egy nagyon korszerűnek tűnő, hatalmas monstrum ultrahangos készülék állt. Az ággyal szemben a falon pedig egy nagy LCD TV-n kísérhettük figyelemmel a vizsgálat menetét. A terhesség fiatalsága miatt nem is gondoltam rá, hogy esetleg 4D-ben is fogjuk látni a babánkat. Nagy meglepetésemre, az orvos vizsgálat közben 2D-ről időnként átváltott a 4D változatra, mert olyan jól feküdt a baba. Láthattuk az arcát, a végtagjait, és még az orrát is piszkálta. Szerencsére mindent rendben talált. A vizsgálat végén kaptam egy DVD-t ajándékba, amin a 40 percig tartó saját kis mozink volt. És ha még ez se lett volna elég, egy színes 4D-s képpel is gazdagabbak lettünk (kinyomtatva és laminálva). Mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Mindenhol azt hallani és olvasni, hogy a várandósság ideje alatt a kismamák különböző dolgokat kívánnak meg. Sok féle ételről és italról hallottam már (például uborka, grépfruit, csokitorta), de ezek közül egyik se hangzik borzasztóan. Az én gyengém a 
Babánk olyan lenne, mint egy szivacs? Minden nedvességet elszív a szervezetemből. Már napi négy liter víznél tartok, de úgy látszik, hogy még mindig nem elég. Soha nem szerettem krémeket használni, főleg nem a teljes testfelületemen, de úgy tűnik, hogy most mégis szükség lesz rá. Abba már beletörődtem, ha nem akarok szétrepedt csíkos bőrt a hasamon, akkor direkt erre a célra kitalált bőrápolót - én csak "haskrémnek" nevezem - kell használnom, de már egyértelmű, hogy ez kevés lesz. Szinte porzik a bőröm...
Most, hogy már elkezdett nőni a hasam, az eddig pont passzentos nadrágok és szoknyák szűkössé váltak. Nekiláttam hát az üzletek "terhes kínálatának" feltérképezéséhez. Elég szomorú tapasztalatokat sikerült szereznem. Ezeket a darabokat arany árban mérik, és meglehetősen rondák. Kissé elkeserítőnek találtam. Végül egy olyan üzletben, aminek meglehetősen kevés köze van a terhes ruhákhoz (csak néhány ilyen nadrágot és szoknyát tartanak), sikerült egy kedvemre való nadrágot találnom. Szerencsére olyan kellemes az idő, hogy a nyári ruháimat még tudom hordani (azok nem szűkek), ezért egy időre beérem ezzel az egy darabbal. Fekete vászon, és rugalmas pamutból van kialakítva a hasi része. Nagyon kényelmes:-)))
Már hetekkel előre foglaltam magamnak időpontot április 20-ra, mert nem akartam úgy járni, mint az első alkalommal. Mivel egy héten csak két délután van rendelés (magán), a fél 7 még jónak számított. Már 6-ra sikerült odaérnünk, de így is csak 7-kor jutottam be a rendelőbe. Orvosommal lefutottuk a szokásos tiszteletköröket - a hogy vagyok kategóriában, megtörtént a súly és vérnyomásmérés, majd az ultrahanghoz készültünk. Párom is szerette volna látni a babát, ezért szóltam neki, hogy bejöhet. Mindketten teljesen el voltunk ragadtatva a látványtól. Már nem csak egy pacát láttunk, hanem egy kis emberi lényt. Láttuk a kezecskéit, a lábacskáit, és még mozgatta is őket. 
Gondoltam, hogy említést érdemel a terhesség teljes ideje alatt ajánlott vitamin készítmény is. Ez is tud az ember életében kisebb nagyobb fennakadásokat okozni. Először is jön a melyiket válasszam kérdés. Nálam ez különösebb dilemmát nem okozott, mivel a körülöttem nemrég szült anyukák legnagyobb része az 
Március 24-én reggel bementem a kórházba, hogy orvosom utasításainak megfelelően részt vegyek a kötelező vér és vizeletvizsgálaton, valamint az EKG-n. A beutalót a nővér pultnál kellett átvennem, de ez csak egy jó fél órás várakozás után sikerült, mert pont vizit idején érkeztem. Eddig is rettegtem a vérvételtől, de a várakozás alatt egyre jobban belelovaltam magam a félelembe. Végre kezembe kaparintottam a papírokat, majd elindultam a csapolóhely felé. Elég sokan voltak, de ennek ellenére néhány percen belül sorra kerültem. Belépve a "vérszívóba" az eddigieknél is nagyobb pánik kerített hatalmába. Szerencsémre egy nagyon kedves nőhöz kerültem, akinek végül néhány karelhúzás után sikerült 6-7 kémcsőnyi vért vennie. A megdöbbentő az volt, hogy egy ilyen helyen, ahol ki vannak téve a vérrel való érintkezés minden veszélyének, nem viselnek kesztyűt. Ezután az EKG következett. Ekkor már csak az éhség gyötört. Alig vártam, hogy a büfébe érjek és megjutalmazzam magamat a hősiességemért.
Március 16-án reggelre elértem azt a pontot, hogy már hozzám se lehetett szólni, olyan ideges voltam. Alig vártam, hogy 8 óra legyen és felhívhassam a nőgyógyászati rendelőt, hogy időpontot kérjek. Amikor a recepciós felvette a telefont, közöltem vele, hogy nekem sürgős vizsgálatra van szükségem, ezért még mára adjon időpontot. Először azt hittem, hogy viccel, amikor a fél tízes (esti) időpontot ajánlotta. Mivel mindenképpen be akartam jutni, ezért elfogadtam. A nap további része is idegeskedéssel telt. Fél kilenc körül beültünk az autóba és elindultunk. Szokás szerint most is sikerült eltévednünk, de azért megérkeztünk a megadott időpontban. A késői időpont ellenére a váró tele volt. Újabb feszült várakozás következett. Meghallgathattuk egy nő történetét, aki úgy vetélt el, hogy a magzatburokkal együtt a kezében maradt a "gyereke". (Ő használta ezeket a kifejezéseket.) Tíz után kerültem sorra. Amikor beléptem a rendelőbe, azonnal előadtam a méhen kívüli terhességről alkotott teóriámat. Megnyugtatásomra az orvos a vizsgálatot (hüvelyi) ultrahanggal kezdte. A monitoron megjelent "gyermekünk", akinek már szívverése is volt. Hallani lehetett a kőszikla legördülését:-) Ezután még egy nőgyógyászati vizsgálat következett és fellélegezve mehettem haza. Beutalót kaptam vér és vizeletvizsgálatra, valamint EKG-ra.
Az örömöm néhány nap elteltével, aggodalommal vegyült. Talán kicsit túl sokat olvastam a témáról, és befészkelte magát az agyamba a méhen kívüli terhesség lehetősége. Kezdtem magamon észlelni a tüneteket is. Nyomást éreztem a hasam különböző pontjain és a derekam is fájt. A vérnyomásom és a pulzusom ennek hatására az egekbe szökött, pedig általában alacsony szokott lenni mindkettő. Úgy terveztem, hogy az orvosnál az első látogatásomat csak a hatodig hét körül teszem, de ez meghiúsulni látszott.
Március 5-ig bírtam a várakozást. Reggel megcsináltam a második tesztet, amit már más szempont alapján vásároltam. Fontos volt, hogy ne kelljen kétségek közt maradnom öt percig, ezért egy "egy perces" változat mellett döntöttem. Az egy perc hamar eltelt, bár most se tudtam levenni róla a szememet. És ez a teszt is pozitív lett. Lehetett végre örülni:-)))
Február 27-én hajnalban elérkezettnek láttam az időt, hogy csináljak egy terhességi tesztet. Kiosontam a szobából és lementem a földszinti fürdőbe. Ott sietve megcsináltam a tesztet, majd vártam, hogy a használati utasításnak megfelelően, öt percen belül megjelenjen a második rózsaszín csíkocska. Alig bírtam kivárni az öt percet. Folyamatosan lestem a kis ablakot, amiben csak nem akart megjelenni a csík. A tesztet a fürdőben hagyva visszatértem a párom mellé az ágyba, és hangot adtam elkeseredettségemnek, miszerint "nem sikerült". Két órán keresztül keseregtem. Hét órakor a párom levonult a fürdőbe zuhanyozni, és láss csodát, ő lelt rá a második nagyon halvány csíkra. Bár a használati utasításban az állt, hogy a használat után öt perccel a tesztnek a kukában a helye, mert téves eredményt adhat, nálunk felcsillant a remény, hogy mégse próbálkoztunk hiába.... Erőt vettem magamon és nem ismételtem meg azonnal, hanem adtam magunknak néhány nap haladékot...
2009. januárjában eldöntöttük, hogy babát szeretnénk. Ehhez abba kellett hagynom a fogamzásgátló szedését, amit immáron közel egy évtizede szedtem kihagyás nélkül. Viszlát Meliane. Január 27-én óraműhöz igazítható módon megjött a vérzésem a tabletta elhagyását követően. Innen indult a visszaszámlálás. Bár nem sok reményt tápláltam, hogy a tabletta szedése után gyorsan össze fog jönni a baba, de az okosok azt mondják, hogy a fogamzás legesélyesebb ideje a ciklus közepére, 12-14-dik napra esik. Erre az időpontra időzítettünk egy "Valentin napi" kis kiruccanást egy balatoni hotelbe. Természetesen ott nem tétlenkedtünk... Mindent megtettünk, hogy álmunk valóra váljon...