Nyafika ma (június 19) délután zokni nélkül heverészett az ágyamon. Egyszercsak azt láttam, hogy egész a fejéig emeli a lábait. Rögtön szóltam apucinak, hogy jöjjön gyorsan, mert most láthatja azt a mutatványt, amire már olyan régóta vár. Hónapok óta beszél róla, hogy milyen aranyos lesz, amikor majd bekapja a lábujját. Pont abban a pillanatban sikerült a szobába belépnie, amikor a lábujjacska bekerült babácska szájába. Gondolkodtam rajta, hogy ma először az apukájára bízom estére Nyafikát, és elmegyek a Múzeumok éjszakájára. Persze aztán szokás szerint meggondoltam magam. Erről maradtam volna le, ha elmegyek. Ezek a pillanatok mindent megérnek. Már tudom, hogy semmi se lehet olyan jó, vagy olyan fontos, amiért magára hagynám ezt a kis drágaságot. Ja, és újra úgy szopizik, mint eddig:)
Hamm bekapta:)
2010.06.19. 21:04 Cézár imádó
1 komment
Címkék: bébi baba mama
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.