BABÁZUNK

Tegnap kimentünk a piacra, mert lassan szeretnék húst is adni Nyafinak. Vettünk fél kiló csirkemellet, és fél kiló pulykamellet. Délután megfőztük, pépesítettük, és kis csomagocskákban lefagyasztottuk. A csirke szerintem finomabb, de lehet, hogy neki a pulyka fog jobban ízleni… persze csak ha megeszi… A főzelékek változatlanul nem tartoznak a kedvencek közé. Tegnap vettem biorizst is, és ma megfőztem neki. Kevertem hozzá barackot és egy kis tápot (gyümölcsrizs utánzat). Arra számítottam, hogy nem győzöm majd kanalazni a szájába, de ezért se lelkesedett. Lehet, hogy a fogacska bántja szegényt. Múlt héten ültettem snidlinget és petrezselymet, hogy ezekkel ízesíthessem majd az ételeit. A snidling már szépen növekszik, de a petrezselyem még meg se moccant.

Nyafikám néhány napja olyan keservesen tud sírni, mint még soha. Hirtelen, minden átmenet nélkül kezd el zokogni. Még a könnyei is folynak közben. Arra gondolok, hogy talán a foga nő szegénykémnek, de még nem látszik belőle semmi. Két napja fém kanállal próbáltam megetetni, és akkor is zokogásban tört ki. Amikor újra a műanyaggal adtam, csöndben evett. Próba képpen újra a fémmel adtam neki, és megint sírt. Biztos kellemetlen volt, hogy az ínyéhez ért. Tegnap délután 5-kor barackot akartam adni neki, és megint vigasztalhatatlanul sírt. Végül anyu elringatta, és elaludt. 7-kor már furcsálltam, hogy nem ébred fel. 8-kor már azt gondoltam, hogy baja van. Drágaság úgy döntött, hogy átalussza az éjszakát. 9 körül álmában átpelenkáztam, megszoptattam. Szinte alig tért magához. Haza se mentünk. Hajnali 4 körül már annyi volt a tej, hogy fel kellett vennem, de erre se ébredt fel. 7-kor ébredt, vidáman, mosolygósan, az ágyában dumálgatva. 14 órát aludt egyhuzamban. Nem emlékszem, hogy valaha ilyen történt volna már. Még a fürdés is elmaradt.

Szinte az egész hetet anyuéknál töltöttük Nyafival, mert ott jó. Nekem még most is az az otthon, de ő is jól érzi magát ott. Kihasználjuk, hogy a tesómék Amerikában vannak, és így minden figyelem nekünk jut. Csak este 8 körül megyünk haza, és a délelőtti alvás után indulunk is vissza. Sétálunk, vásárolunk, ebédelünk, vagy csak úgy heverészünk és Nyafit szórakoztatunk. A meleg miatt túl sokat nem tudunk kint lenni, de így is jobb, mint otthon „egyedül”. Ha csak kettecskén lennénk virágocskával, még élvezném is, de az együttlakás következményeként, itt az ember sose lehet „egyedül”.

Cicukám kedvenc gyümölcse a meggy. Azt bármivel összekeverem, nyeli, mint kacsa a nokedlit. Kitaláltam, hogy csinálok neki lekvárt, hogy amikor már ehet kenyeret, akkor is megkaphassa imádott gyümölcsét (és nem a gyári trutymó lekvárt). Még soha nem tettem el meggyet, de próba szerencse. Tegnap reggel (július 1) 7-kor kimentünk a piacra. Nyafit babakocsiban tuszkoltam a szűk sorok között. Már akkor iszonyú meleg volt, de hősiesen megküzdöttünk a 6kg meggyért. Azután anyuékhoz mentünk, mert kellett valaki, aki figyel Nyafira, míg én magozok és kotyvasztok. Bizony nem kis munka ez. Tovább tartott, mint gondoltam, de végül a fejükön állva, szép sorban pihennek a régi bundáink között. Amíg ki nem hűlnek teljesen, addig meg se nézzük őket. Majd pár nap múlva kiderül, hogy milyen lett…

Egész jól megy nekünk ez az evés dolog. A kezdeti kudarcok után, mára szinte mindent megeszik a kis drágaságom. A gyümölcsöket gyorsabban nyeli, de már a zöldségek is bekanalazhatók a szájába. Gyümölcsök: alma, banán, őszibarack, szilva, meggy, gesztenye. Tegnap reggel egy kis darab görögdinnyét dugtam a szájába. Nyalta, mint egy kiskutya. Azt olvastam, hogy az csak 8 hónapos kor után adható, de szerintem nem lehet tőle baja. Ma teszünk egy próbát. Zöldségek: krumpli, pasztinák, sárgarépa, cukkini, sütőtök, cékla, paradicsom, édeskrumpli. A tej és a tápszer mellé felvettük még a Humana pépeket is. Szeretném még kipróbálni a Sinlacot, de valahogy sehogy nem akar „felíratódni”. Recept nélkül, pedig a duplájába kerül.

Mióta szültem, szinte az egész napot melltartóban töltöttem, mert betétet kellett hordanom a szivárgó tej miatt. Mikor néhány hete azt gondoltam, hogy elfogy a tej, már nem vettem fel melltartót otthonra. És láss csodát… Több tej lett, mint valaha, és mellesleg nem szivárog, csak akkor, ha szoptatok. Úgy tűnik, hogy a szoros melltartó meggátolta a tejtermelést. Most (7 és fél hónap után), az öt etetésből csak egyszer kell tápszert adnom. Az elején kipróbáltam mindenféle csodaszert és praktikát, de semmi se hozta meg a várt eredményt. Lehet, hogy csak ennyi a titok???

Apuci az idén végre beadta a derekát, hogy klíma legyen a lakásban. Hívtunk több szerelőt, hogy adjon árajánlatot. Természetesen az anyósék klímása se maradhatott ki a sorból. Végül anyuci pici fia ezeket választotta, bár mindegyik hasonló árat mondott (460.000.-Ft). Két készüléket szereltek. Egyet az emeletre, egyet pedig az alsó szintre. A vita ismét a kültéri elhelyezésénél kezdődött. Újra az anyós gyönyörű házának az elcsúfításán fáradoztunk. A mi klímáink kültérije a ház azon oldalára kellett volna, hogy kerüljenek, amin még egy kültéri se volt. Ezért anyós bepróbálkozott, hogy mi is tegyük oda, ahol a párom testvérének van. Azzal csak az volt a gond, hogy a nappali helyett a konyhába került volna a szerkezet. Anyós szerint az a logikus, hogy jól behűtjük a konyhát és az étkezőt, és onnan majd átmegy a hideg a nappaliba. Ezt sikerült elérnem, hogy ne így legyen, vagyis a ház eddig nem elcsúfított oldalára került a kültéri. A másodikból apuci nem engedett (mert nyalnia kellett anyunak), ezért az egész hálószobánkat elcsúfítja egy 6­x6-os kábelcsatorna és némi kibontott és begipszelt fal. Nem elég, hogy ocsmány, de a benne keringő gáz olyan hangos, mintha egy hűtő belsejében lennénk. A frissen festett falainkat összemocskolták. Remélem a szipirtyó elégedett a művével. Én mától a másik szobában alszom Nyafival. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit, akit ennyire kedveltem a szülés előtt, így megutálhatok. És egy ilyennel kell együtt élnem. Megmérgezi az életemet… és rajtam keresztül babácskáét is…

Nyafi nagyon szereti a gyümölcsöket. Eddig evett almát, banánt, meggyet, szilvát, körtét, őszibarackot. Holnap meg fogja kóstolni a gesztenyét is. Nem győzöm elég gyorsan a szájába kanalazni őket. Sajnos a zöldségekkel már nem vagyunk ennyire szerencsések. Próbálkoztam már krumplival, céklával, pasztinákkal és sütőtökkel. Majdnem hányt tőlük. Szabályosan öklendezett. Így nehéz lesz a déli étkezést kiváltani…

Nyafika ma (június 19) délután zokni nélkül heverészett az ágyamon. Egyszercsak azt láttam, hogy egész a fejéig emeli a lábait. Rögtön szóltam apucinak, hogy jöjjön gyorsan, mert most láthatja azt a mutatványt, amire már olyan régóta vár. Hónapok óta beszél róla, hogy milyen aranyos lesz, amikor majd bekapja a lábujját. Pont abban a pillanatban sikerült a szobába belépnie, amikor a lábujjacska bekerült babácska szájába. Gondolkodtam rajta, hogy ma először az apukájára bízom estére Nyafikát, és elmegyek a Múzeumok éjszakájára. Persze aztán szokás szerint meggondoltam magam. Erről maradtam volna le, ha elmegyek. Ezek a pillanatok mindent megérnek. Már tudom, hogy semmi se lehet olyan jó, vagy olyan fontos, amiért magára hagynám ezt a kis drágaságot. Ja, és újra úgy szopizik, mint eddig:)

Ma (június 18) elvittem Nyafit az orvoshoz. Eddig mindig kijött hozzánk, de ma reggel, amikor felhívtam, azt mondta, hogy ma nincs kedve kijönni. Ez sajátos… Kedv alapján dönti el, hogy házhoz megy-e? Mostanáig is fizettünk a „szolgálataiért”. Szerencsére rajtunk kívül senki se volt a rendelőben, és azonnal be tudtunk menni. Megvizsgálta Nyafit, és azt mondta, hogy a náthán kívül semmi baja. Nem piros a torka, és tiszta a tüdeje. Közben a védőnő is befutott, és belebeszélt mindenbe. Ennek az lett az eredménye, hogy a receptek, amiket írattam, nem azt tartalmazzák, amit kértem. Három táp helyett kettő, a popsikrém és a fürdető más, mint amit szoktunk, és a Sinlacot nem is kaptunk. Szóval jövő héten mehetünk újra. Ha már ott voltunk, a védőnő kihasználta az időt, és kitöltötte a 6 hónapos kérdőívet babácskáról. Mellesleg most 7 hónapos és 1 hetes:)

Nyafikám néhány napja nem nagyon akar szopni. Ez lehet attól is, hogy szörcsög szegénynek az orra, és nem kap levegőt. Próbálom megoldani porszívóval és Nasivin orrcseppel, na meg a tengeri sós orrbaspriccel. Mivel ezután se szopik többet és jobban, azt gondolom, hogy vagy hatástalan a kezelésem, vagy beleunt a dologba, és már nem érdekli a szopi. Amikor karba veszem, szépen kitátja a száját, mint régen, szív néhányat, majd ülő helyzetbe húzza magát, és nézelődik vagy beszélget (van, hogy tapsol). Ezt a folyamatot megismétli párszor, majd végleg megfeszítve magát jelzi, hogy neki ebből elég. Akkor én jó alattvaló módjára engedelmesen felveszem, hogy megböfiztessem, és a mérlegre téve meggyőződöm arról, amit már sejtettem, hogy alig evett valamit (mondjuk 50-60ml-t). Persze a tápot elfogadja, de abból is jócskán hagy a cumisüveg alján. Minden egyes szopinál azt gondolom, hogy talán ez az utolsó, és próbálom az emlékezetembe vésni ezt a képet, és az érzést. Szerettem volna jó sokáig így összebújni az én kis drágaságommal. Most tartunk 7 hónap 6 napnál.

Édeském nagyon nehezen aludt el este (június 15). Nem is tettem a bölcsőbe, hanem az én szobámba fektettem le az ágyamra, mert itt sokkal hűvösebb volt (háló 32 fok, én szobám 28). A lefekvés előtti szopi is kínkeservesre sikeredett. Végig zokogta. A nyitott ablakon át behallatszott a szomszéd kutyák ugatása. Erre is mindig összerezzent. Végül csak sikerült álomba szenderülnie. Két órával később árvittük a bölcsőbe, és itt aludt tovább kb. fél egyig, amikor arra ébredtem, hogy dobol a lábával és a rácshoz veri magát. Ezt szokta csinálni álmában is, de amikor ránéztem, hatalmas szemecskék néztek rám vissza. Nem szólt semmit, csak nézett. Úgy megsajnáltam, hogy azonnal kivettem, és magamhoz öleltem szegényt. Próbáltam kiszívni az orrát, orrsprayt fújni bele, hátha ez a baja. Visszatettem, de továbbra is dobálta magát. Négykor megszoptattam. A kezemben elaludt, de a bölcsőben újra felébredt, és kezdődött az egész előröl. Szoptatás közben éreztem, hogy a combján és a karján valamiféle kiütések vannak. Szigetszerűen helyezkednek el, és csak az egyik oldalon. Nem tudom, hogy mitől lehet. Tegnap Hipp körte konzervet evett. Talán arra allergiás.

Végre kezd alakulni a lakás a festés után. Lassan visszafoglaljuk az alsó szintet. Mivel Nyafika Sopronban annyira élvezte a földön tanyázást, hétfőn vettünk neki egy hatalmas szőnyeget a nappaliba. Eddig ott kő volt, és egy kis szőnyeg. Így ha elkezd kúszni, nem a kövön fogja tenni, ha pedig már játszani fog, akkor biztos értékeli majd a mintákat. Én egy rózsaszín szívecskés (csajos) szőnyeget akartam venni, de apuci meggyőzött, hogy sokkal hasznosabb ez az utcákkal és házakkal teli darab. Szóval a Nyafi birodalom megint bővült. Lassan az egész lakás az övé lesz:)

A soproni nyaralás alatt anyu sokat foglalkozott Nyafival. Megtanította megfogni a lábát. Ha azt mondjuk neki, hogy mutasd meg, hogy hol a lábad, vagy, hogy lábilábi, akkor megfogja a lábacskáját. Megtanította tapsolni is. A zokniját is megmutatja, ha kérjük. Most pápázni és puszit dobni tanul. Már be tudja venni egyedül a cumiját. Ha távolabb van tőle, akkor vagy háton tolatva, vagy átfordulva megszerzi. 

Meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt. Sopronban bementünk egy bababoltba. A bejárat előtt „parkoltak” a babakocsik szép tömött sorokban. A legszélén ácsorgott két ciklámen és rózsaszín kombinációban pompázó példány. Ilyenre fájt a fogam már régóta, de sehol nem találtam. Az egyik esernyőre, a másik lapra csukható volt. Én az esernyőre gondoltam először, de az olyan nehéz volt, hogy azonnal lemondtam róla. Így esett a választás egy pillekönnyű lapra csukható rózsaszín álomra. Olyan, mintha Nyafikámnak gyártották volna. Szuperül áll neki. A nagy meleg sötétkék kocsi után nagyon élvezi ezt a szellős darabot. A támlája dönthető, ezért aludni is tud benne, ha elfárad a nézelődésben:)

Nyafika június 11-én betöltötte a hetedik hónapját. Talán a legnagyobb dolog ami az elmúlt hónapban történt, az a forgás. Eddig is néhányszor megfordult hasról hátra, de soha nem láttam magát a műveletet. Most, hogy Sopronban nyaralunk, egy pokróc van neki lent a földön, hogy azon „dolgozzon”. Itt van elég helye, és június 9-én megmutatta, hogy ki is tudja használni a lehetőséget, és be tudja járni az egészet. Láthattuk amint hátról hasra, majd hasról hátra fordul. Az elsőt sikerült is megörökítenem. A másik aranyos dolog, hogy kitárja a karjait, ha azt akarja, hogy valaki felvegye. Megállás nélkül dumál. és még mindig folyamatosan mosolyog, és hangosan kacag. A cumi és a takaró nélkülözhetetlen. Elalvásnál a takarót jól a fejére húzza, és le se lehet róla venni. A lába betakarásához külön takarót használunk. Mióta ilyen dög meleg van, sokszor riaszt a légzésfigyelő. Olyankor kiugrom az ágyból, és kicsit megrázogatom, majd visszafekszem és alszom tovább. Ez akár ötször is megismétlődik egy éjszaka. Drágaság nagyon utálja a meleget, de még jobban, ha az arcába süt a nap. Iszonyatosan tud izzadni. Szabályos tócsa marad alatta. Naponta ötször szopizik, és kap tápszert is. Kiegészítésre csak az elsőnél nincs szükség. Kb. 170ml-t eszik alkalmanként. A második szopi előtt kap gyümölcsöt. (eddig: alma, banán, őszibarack, meggy, szilva) Szerencsére vizet is iszik. Nem finnyás. Foga még nincsen. A súlya 7770g, és 68-as ruhákat hord. A több órás utazást is nagyon jól viseli. Többnyire alszik, vagy nézelődik. Szereti hallani a saját hangját, ami mostanában már egy kicsit hangosabb. Imád kukucsolni a takaró alól. A fejére húzza, majd kinéz alóla, és nevet. Most ennyi jutott eszembe...

Értesültem róla, hogy a fogorvosom hosszabb szabadságra készül. Mióta terhes lettem, azóta nem jártam nála, ezért időszerű volt egy kontroll. Semmi konkrét panaszom nem volt, csak az ínyem vérzik lassan másfél éve, ha megmosom a fogamat. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Egy fogam se romlott meg az utóbbi időben. Az ínyemtől viszont megrémült. Azzal ijesztgetett, ha nem kezdek el Paradontax fogkrémet és Listerin szájvizet használni, akkor a fogaim utánozni fogják a hajamat, vagyis kihullanak. A szoptatás és a hormonok miatt begyullad és lehúzódik az íny, amire ha nem figyelek, könnyen fogatlan lehetek. Már kis is próbáltam az ajánlott dolgokat. Hát… rég éreztem ilyen iszonyatos ízt…

Én még ilyet nem pipáltam. Nyafikának mostanra olyan lett a kakija, mint egy felnőttnek. Hol könnyebben, hol nehezebben préseli ki magából. Előfordul, hogy egyedül, de többnyire segítséggel. A pelenkában csak szenved, mert nem tudja benne kinyomni. Megvárja, míg leveszem róla, és azután jön a mutatvány. Tegnap egy közel 20cm-es darabra volt szerencsém rácsodálkozni. Vajon honnan jön ez a rengeteg dolog? Szerintem ennyi be se megy. Talán a meggy nyomja ki belőle a fölösleget. A héten kapott almás meggyet, és banános meggyet. Nem győztem elég gyorsan a szájába kanalazni. Folyamatosan követeli. Eddig ez a kedvenc.

Tavaly nyáron kifestettük a lakás felső szintjét, hogy mire Nyafi megszületik, eltűnjenek a meszelt falak. Én már anno megjártam, hogy a szemembe került belőle egy kicsi, és mehettem a szemészetre. Akkor már eléggé terhes voltam, és nem akartam az alsó szinttel is bajlódni. Azt beszéltük meg, hogy arra majd akkor kerítünk sort, ha Nyafi már bejárja a lakást. Lassan 7 hónapos lesz, és kezdődik a kúszó-mászó időszak, tehát időszerűvé vált a dolog. Tegnap (június 2) meg is kezdődött a hadművelet. Reggel megvártuk, míg a festő végez a takarással (látni akartam, hogy semmi nem lesz festékes), azután gyorsan leléptünk Cicuval, hogy a csiszolásból származó port ne kelljen beszívnia. Most pár napig anyuéknál vagyunk, mert szerintem a festék szaga se tesz jót neki. Emberünk két nap alatt fog végezni, azután következik majd a romok eltakarítása. Kíváncsi leszek, hogy apuci megbirkózik-e a feladattal, vagy megint takarítót hívunk. Én a másodikra tippelek. Tulajdonképpen annyira nem is izgat a történet, mert hétfőn Sopronba megyünk egy hétre. Ráérek azután bosszankodni, ha valami nem stimmelJ

Az elmúlt néhány nap alatt sikerült teljesen leamortizálnom magamat. A jobb kézfejem két napja fáj (nem tudom, hogy mitől), szinte fogni se tudok vele. A bal kezem hüvelykujjára tegnap rácsuktam a teraszajtót. És végül, de nem utolsósorban, ma délután sikerült leesnem a lépcsőn, mert életem párja néhány papírt rajta felejtett, én pedig elcsúsztam. Úgy nézek ki, mint akit rendesen helybenhagytak. Szerdán jön a festő, hogy kifesse az alsó szintet. Ilyen állapotban kellene most ott pakolnom, hogy tudjon dolgozni. Valahogy ez az, amire a legkevésbé vágyom…