BABÁZUNK

Ez a kislány jaj, de szép!
Ha egyet lép, hozzám lép.
Ha kettőt lép, tillárom!
A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!

Az utóbbi napok szinte egyformán telnek. Semmi nem zökkent ki a megszokásból. Evések és alvások nagyjából ugyanakkor vannak. Talán csak a séta zavarja meg néha a rendet, de Nyafika a babakocsiban is húzza a lóbőrt (vagy, ahogy Lilla mondaná „bealussza a bundaszőrt”). Mivel a kaki kérdés nem rendeződött még mindig, ezért múlt szombat óta szünetel a hozzátáplálás. Ma egy kis péppel próbálkoztam, de nem volt nagy sikerem. A kiscsaj egyre beszédesebb. Folyton jár a szája. Pár napja voltunk a Brendonban. Ott mutattam neki egy játékot, amibe úgy beleszeretett, hogy sírt, amikor elvettem tőle. Ez egyáltalán nem jellemző rá. Meséltem anyunak, aki azt mondta, hogy vegyem meg gyereknapra (mármint az ő nevében). Ma meg is vettem. Újra elbűvölte babácskát.

Életem értelme ma (május 26) először fordult a hátáról a hasára. Tette mindezt 6 hónaposan és 2 hetesen. Amilyen szerencsém volt, részese lehettem a nagy pillanatnak. Bevittem magammal a hálószobába az ágyunkra Nyafikát, mert meg akartam nézni a híradót. A kedvenc nagy műanyag játékát (amiről mindenfélék lelógnak) fölé tettem. Ott feküdtem mellette, amikor szépen átfordult, és jól beszorult a szerkezet lábai közé. Gyorsan leemeltem róla, amit Ő vidáman dumálva köszönt meg. Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Innentől sehol nem hagyhatom felügyelet nélkül egy pillanatra sem.

Azt hiszem, hogy az anyósom ma kiérdemelte a leggusztustalanabb élőlény jelzőt. Mostanában igyekeztem nem írni, és háborogni a viselt dolgain, de a mai produkciója kiverte a biztosítékot. Képes volt este nyolckor azért bedörömbölni hozzánk, és beülni a szobámba, hogy leócsárolja azt a láda virágot (muskátlit), amit apu mostanáig nekünk nevelgetett, és szerintem nagyon szép. Tegnap este hoztam haza, és kitettük a teraszra. A saját teraszunkra, ami a lakásunkhoz tartozik. Fel volt háborodva, hogy micsoda egy paraszt vagyok én, hogy nem veszem észre, hogy milyen ocsmány az ő fehér házán egy barna virágláda. (Ez az ő háza dolog pedig még mindig sántít. Nem akarja felfogni, hogy a lakás árát a fia kifizette, amiben lakunk, tehát az nem az övé. Nem is hallottam még olyan szülőkről, akik a gyereküknek építettek valamit, és azt kifizettették vele később.) Mit gondolok én, hogy nem fehéret vettem. És különben is… mi lesz, ha ráesik a kocsijukra. Eleve száz kiló a láda, de még a terasz legbelső szélére is raktuk, teljesen a fal mellé. Nagyon durva, hogy valakinek ennyire nincs mivel foglalkoznia. Komolyan mondom, hogy a hányinger környékez tőle. Sajnos, ha valaki felbosszant, az a végén Nyafikán csattan. Vele emelem fel a hangomat, és vele vagyok türelmetlen. A jövőben, ha hozzám szól, levegőnek fogom nézni. Nem hagyom, hogy ártson ennek a gyönyörű, kedves kislánynak.

Szegény kis drágaságom napok óta nem tud egyedül kakilni. Hőmérővel sikerült némi kakit kibányásznom a fenekéből, de iszonyatos szenvedések árán. Most is csak erőlködik, de sikertelenül. Nem tartom jónak ezt a hőmérős dolgot. Egyszer-egyszer még elmegy, de napokig… Én se szeretném, ha valaki a fenekembe dugdosna dolgokat. A kamilla se használt, pedig gigantikus mennyiséget tud elnyelni belőle. Azt hiszem eljött az ideje, hogy valami kúpot kerítsek, és azzal segítsek Nyafikán. Ez az egész a hozzátáplálás következménye. Éljen az alma és a banán. A két emészthetetlen szörnyeteg. Bőven jutott mindkettőből babácskának. Tegnap egy kis örömet akartam szerezni neki. Annyira szeret pancsizni, hogy délután a nagy kádat megtöltöttem vízzel, és abba tettem bele. Eléggé meg volt illetődve. Most volt benne először. Jobbára mozdulatlanul feküdt a kezemben, és élvezte, hogy hintáztattam és úsztattam a vízben. A saját kis kádjában meg se áll keze lába. Úszik a fürdőszoba tőle. Legközelebb már biztos jobban élvezi majd. A másik problémát az új táp és a régi cumisüveg okozta a hétvégén. Eddig babácska 1-es és 2-es cumiból itta a tápot. Az új táp jóval sűrűbb, és alig jön át a lyukon. Először nem értettem, hogy miért tart ilyen sokáig neki elfogyasztani a szokásos mennyiséget… és akkor esett le a tantusz, hogy nem gondoskodtam nagyobb cucliról. Pünkösd lévén nem is volt rá lehetőségem. Szerencsére maradt még egy kicsi a régi tápból, és azt megkaphatta.

Nyafikám több új dolgot is csinál mostanában. Ha nem az én drága kis szerelmemről lenne szó, akkor bizonyára nem mindegyiket találnám olyan aranyosnak. Például ütöget. Az arcomat, a karomat, vagy ahol éppen elér. Csípked, főleg etetés közben. Mivel még nem tud egyedül ülni, ezért az ölembe véve kanalazom a szájába a gyümölcsöt. Ha nem vagyok elég gyors, akkor úgy megcsípi a karomat, hogy majdnem leejtem őt. Néhány napja bújik. A fejecskéjét a vállamba fúrja. Ilyet újszülött kora óta nem csinált (akkor is csak azért, mert még nem tudta tartani magát). Utálja ha rásüt a nap. Bármit képes az arca elé rángatni. Kattog a szájával. Ezt tőlem tanulta. Hosszasan tanulmányozta, hogy én hogy utánzom a lovakat, és most így próbálja meg utánam csinálni. Károg, mint egy varjú. Minden előzmény nélkül sikítozni kezd. Egyre nehezebben kakil. Mióta a tejen és a tápon kívül gyümölcsöt is eszik, azóta szilárdat kakil. Ezt alig tudja kinyomni magából. Sokszor azt hiszem, hogy tele a pelenka, mert úgy erőlködik, közben nincs is benne semmi. Ma már hőmérővel és kamillával próbáltam megkönnyíteni a dolgát, de ezzel se lett sokkal jobb. Már majdnem forog, csak éppen ott az a majdnem. És végül ami változatlan: átalussza az éjszakát, nem sír, rengeteget mosolyog, és imád szopizni. Kell ennél jobb baba? :))))

Néhány napja a kezembe akadt egy új Fisher-Price katalógus. Már akkor gondolkodtam rajta, hogy mivel lephetném meg Nyafikámat ez első gyereknapján. Eddig én voltam a családban a gyerek, de már nekem is van kit megajándékoznom ezen a napon. Valami olyat akartam neki venni, ami készségfejlesztő. A választásom egy három kockából álló játékra esett. Meg lehet őket nyomni, vannak rajtuk forgó és hajtogatható alkatrészek. Szerintem értékelni fogja. Nagyon ügyesen játszik már egyedül.

Egy hete Nyafikám újra elkezdett köhögni. Másnapra én is elkaptam. Reménykedtem benne, hogy hamar rendbe jön, de mindkettőnknek csak rosszabb lett. Hétfőn felhívtam a gyerekorvost, hogy mit adjak neki. Rhinathiol köptetőt ajánlott. Meg is vettük, és be is adtam belőle egy adagot, illetve csak próbálkoztam vele, mert a nagy részét kiköpködte. Bár rá volt írva a dobozra, hogy gyerekeknek, úgy gondoltam, hogy miért is ne kaphatnék be belőle én is egy kanállal. Borzasztó émelyítő édes íze volt, de sajnos én nem köptem ki. Ennek hatására éjszaka már fulladoztam a köhögéstől. Kiscicám egyet se köhintett. Lehet, hogy ő már most okosabb nálam, és ezért nem nyelte le. Többet nem is próbálkoztam a beadásával. Még mindig köhögünk, de legalább nem fuldoklunk.

Van néhány zene, amit a terhességem alatt különösen gyakran hallgattam. Lejátszottam őket Nyafinak. Kíváncsi voltam, hogy rájuk ismer-e. És igen:) Amikor ismerős zenét hallott, hümmögni kezdett, és ezt tette a végéig. Ha egy ismeretlen következett elhallgatott.

Írnék én kommentet, de azt írja ki, hogy: "Ebbe a blogba csak csapattagok írhatnak megjegyzést."

Sterilizálóról: Én 6 hónapja használom az Avent streilizálót. Minden használat után elmosom az üvegeket, és ki is sterilizálom. Nagyon bevált. Elvileg 6 üveg fér bele, de nekem már sikerült 8-at is bele súvasztanom:) Ja, és nem vízkövesedik semmi, csak a sterilizáló.

Hat hónap után is előfordul velem, hogy elfelejtek vizet forralni Nyafikának, és csak akkor jut eszembe, amikor szopi után követeli a tápját. Ott állok egy üveg hideg bébivíz mellett, és próbálom a csap alatt legalább langyossá tenni. Az utazásoknál is kellemetlen, ha nincs min vizet melegíteni. Tegnap keresgéltem a neten, hogy mit is lehetne tenni (illetve venni), hogy ezt a problémát áthidaljam. A Brendon oldalán kötöttem ki, és itt nézegettem az ételmelegítőket. Elég nagy volt a választék, változó az ár, de jóformán mindegyik ugyanazt tudja. Végül a Canpol mellett döntöttem. Ma már kétszer is használtam, és pillanatok alatt meleg lett benne a cucli tartalma. A tetején van egy kis tányérka, amiben az ételt lehet kiolvasztani, illetve megmelegíteni. A legközelebbi Sopronnál a lábos és a termosz helyett, már csak ezt fogom bepakolni. Jó kis találmány. Kár, hogy csak most jutottam hozzá.

Mostanában olyan mohó lett az én kis Nyafikám, hogy sokszor szinte fuldoklásba torkollanak az evések. Mindegy, hogy szopizik, vagy cuclit kap. Szopizás közben olyan erővel szív, mint egy ipari porszívó. Amikor jó erős sugárba becsapódik a szájába a tej, akkor fuldokolni kezd, és elkapja a fejét. Az eredmény, hogy a tőlem két méterre lévő dolgokat is meglocsolja a szökőkútként kilövellő tejecske. Ilyenkor igyekszem minél gyorsabban visszanyomni rá. A cuclinál a lövellés elmarad, de a fuldoklás nem. Ki kell húznom a szájából, de amint megérzi, hogy elvettem, két kézzel kap utána, és újra betolja. Már szépen eszik kanállal is. Eddig almát és barackot kapott. Nem győzöm olyan gyorsan a szájába kanalazni, mint azt ő szeretné. Olyankor méltatlankodik kicsit. Ma vettünk Humana pépeket (tejmentes). Lassan itt az ideje, hogy ilyeneket is kapjon.

Most, hogy Sopronban voltunk, felmerült a gondolat, hogy esetleg átmennénk Ausztriába. Mivel Nyafikának semmiféle igazolványa nem volt, ezért én nem akartam megkockáztatni, hogy egy esetleges igazoltatásnál problémánk legyen. Pár hét múlva újra Sopronba megyünk, ezért ma elmentünk Cicusnak útlevelet csináltatni. Vicces, hogy három évre kapja meg, és három éves koráig, egy hat hónapos fotót mutogatunk majd róla. Természetesen ezen a képen is mosolyog. Csodájára jártak az okmányirodában. Az ügyintéző felvilágosított minket, hogy az uniós országokba elég a személyi igazolvány, amit ingyenesen kiállítanak, ha kérjük. Apucinak persze az is kellett, ha már ingyen van. Így lett a mi kis félévesünk két okmánnyal is gazdagabb egy nap alatt.

Édeském május 11-én betöltötte a hat hónapot. Olyan, mintha csak tegnap született volna. Úgy illant el ez a fél év, hogy szinte észre se vettem. Csodálattal figyelem, hogy ebből a parányi, szinte magatehetetlen kis lényből, hogy lett az én tüneményes vidám, kommunikatív szépséges kislányom. Minden érdekli, és nagyon kitartóan figyel, ha az ember foglalkozik vele. Imádja, ha énekelek neki. Az mindig megnyugtatja. Már egész szép repertoárom van… A kedvencek: Cirmos cica, Ha én cica lennék, Icipici pókfi, Hová mész csibe, Süsü, Vuk, Körbe jár az óra. A súlya 7200g körül van, és 68-as ruhát hord. Pelenkából a múlt héten váltottunk a 4-es méretre. Naponta 5-ször eszik. Ez most körülbelül fele tej, és fele táp. Két hete almát is kap. Eleinte nem értette ezt a kanál dolgot, de mostanra szépen beletanult, és alkalom adtán egy egész almát is befal. Mindenki a csodájára jár, a folyamatos mosolyának. Az alvás még most is jól megy. Napközben ha jókor veszem észre, hogy elfáradt, akkor csak beteszem az ágyba, megkapja a takaróját és a cumiját, bekapcsolom neki az altató zongorát, és már szunyál is. A takarót mindig a fejére húzza. Ki se látszik alóla. Este pedig megy a bölcsőbe. Ott semmire nincs szüksége, csak a takarójára. Természetesen ezt a jeles napot se hagytuk ünneplés nélkül. Nyafika megint kapott tortát, és elkészült az e havi fotó is.

Hárman maradtunk Sopronban. Anyu, Nyafika és én. Apu tegnap haza vonatozott. Nagyon élveztük ezt a szép napsütéses napot. Délelőtt sétáltunk a belvárosban két órát. Édeske majdnem az egészet átaludta. Délben beültünk egy étterem teraszára, és nyugisan megebédeltünk. Nyafika megkapta a cucliját. és a hordozóban ülve ő is ebédelt. Azután visszamentünk a szobába egy kis sziesztára. Babácska nagyot játszott anyuval. Közben láthatóan elfáradt, de sehogy se tudott elaludni. Hat körül tettünk még egy sétát a környéken, ami végre elaltatta. Ennek ellenére este 8-kor nyügizni kezdett. Pancsi és vacsi után azonnal bealudt. Ez a nap az alvás jegyében telt. Mindenki azzal rémisztgetett a szülés előtt, hogy innentől kezdve nem lesz saját életem, nem lesznek átaludt éjszakáim... Hát egyik se jött be. Olyan jó babát kaptam, hogy mellette szinte semmiről nem kell lemondanom. Kiválóan beilleszkedett az életembe. Aludni pedig többet alszom, mint valaha:) És a nap legédesebb része az volt, amikor Nyafika délután szopizott, anyu ott ült vele szemben a másik ágyon. Szívott kettőt, majd elkezdett erölködni, hogy felülve anyura vigyoroghasson. Ezt így csinálta, amíg jól nem lakott. Szerintem egymásba szerettek:)))

Éjjel úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk pár nappal a soproni nyaralást. Hétfőn megyünk csak haza. Apucival reggel e-mailben tudattam. Akkor azért felhívott, hogy „miért is nem hozom haza Nyafikát, amikor ő már nagyon hiányolja”. Annyira azért nem hiányzik neki, hogy velünk töltötte volna a hetet. Szóval leghamarabb kedden találkozunk a Dévény után, mert a hétfő éjszakát még anyuéknál töltjük. Nyafikám olyan jó baba, hogy öröm vele minden perc. Lassan a hátáról a hasára fog fordulni, de egyelőre csak erőlködik. Ma délelőtt láttam rajta, hogy végre élvezte a kanállal való evést. Nagyra nyitotta a száját, és csak úgy falta az almát. Új szokásai, hogy tenyérrel csapkod minket, és tépkedi a saját haját. Imádom nézni, hogy napról napra okosabb, és szinte kitárul neki a világ. Pont ma egy éve annak, hogy az első 4D ultrahangon voltunk egy soproni rendelőben. Ez volt a 12. heti UH. Emlékszem, hogy mennyire vártam. Most olyan távolinak tűnik már az egész terhesség meg a szülés, mintha nem is velem történt volna.

http://babazunk.blog.hu/2009/05/08/fantasztikus_elmeny

Nyafikám már minden nap 5 körül ébred, de rájöttem, hogy elég neki egy cumit adni, és elszórakoztatja magát az ágyában 7-ig. Délelőtt a szobában játszogattunk. Délben elindultunk a Fertő tóhoz. Cicu a kocsiban ugyan elaludt, de mire odaértünk, már megint nézelődött. Kisétáltunk a strandra, és ott üldögéltünk egy padon. Szopi időben Nyafika elkezdte ütögetni a mellemet, és tépkedni a ruhámat. Ilyet még soha nem csinált. Ott helyben meg kellett szoptatnom. Azután a vízre épített házak között sétáltunk, és megint elszunyált. Délután hosszan autókáztunk egy szép erdős úton. Babácska végig énekelt a cuki kis hangján. Estére olyan fáradt volt, hogy amikor betettem az ágyacskájába, szinte már lefelé menet a kezemben elaludt. Ez volt az utolsó teljes napunk Sopronban. Holnap megyünk haza. Legszívesebben itt maradnék még hetekig, olyan jól éreztem magam anyuékkal, és persze az én drága kis Nyafkámmal. Ebben a néhány napban az édességet se vontuk meg magunktól. Fagyi, süti... minden jöhetett. A csúcs mégis egy somlói volt az Intersparból. Ilyen fincsit még nem ettem. talán holnap még betérünk a kedvenc pékségembe is. Az elsö Nyafis nyaralásunk pont olyan lett, amilyet elképzeltem. Egy hónap múlva megismételjük.)