BABÁZUNK

Az utóbbi időben elég sokat öljük egymást apucival. A két legfőbb ok az ő számítógép függősége, és az anyóssal való együttélés. Még a Nyafival való kapcsolatára is hatással vannak ezek a dolgok. Már olyat is mondott nekem, hogy „elment a kedve a gyerektől”. Hogy lehet ilyet egyáltalán gondolni? Összetehetné a két kezét, hogy ilyen gyönyörű és kedves babája van. Ezért is nem jött velünk nyaralni, annak ellenére, hogy az ő ötlete volt az anyuékkal közös hét. Az első napokban még napi kétszer hívott telefonon. Tegnap már csak délben. Azóta pedig néma csend... Nagyon hiányozhatunk neki...

Nyafi nem kegyelmez. Ez az egy hét alvásilag az apukájának nyaralás, és nem nekem. Ő otthon húzza a lóbőrt 9-ig, míg én megint hajnali 5-kor ébredtem. Na nem magamtól. Úgy látszik édeském hamarabb megéhezik, pedig próbálok neki többet adni az eddiginél, de nem akarja elfogyasztani. Amikor magamhoz veszem, néhány perc alatt csillapítja az éhségét, és a karomban szundikál(na). Ma reggel nem hagytam. Visszatettem az ágyába, és így nyertem másfél órát. Megint ronda időre ébredtünk. Itt Sopronban 10 fok volt. Nem is siettünk kifelé. Délután kettő volt, mire elhagytuk a szobát. Elmentünk ebédelni, majd a plázába sétálni. A délutánt megint bent töltöttük. Nyafival játszottunk, és amikor elfáradt, megengedtem, hogy azt tegye, amit annyira szeret. Órákig aludhatott rajtam. Hihetetlen, hogy akkor is folyton mosolyog, ha nagyon fáradt. Ilyen vidám kis emberkét még soha nem láttam. Ő egy csoda:)

Néhány napja azt vettem észre, hogy Nyafika mindennek a címkéjét fogdossa, nyalogatja, szopogatja. Lehet ez játék, pokróc, vagy bármi, aminek van bevarrt kezelési útmutatója. Eddig nem értettem, hogy miért hiányzik minden örökölt dologról ez. Gondolom a rokon gyerekek már nekiálltak az elfogyasztásuknak, ezért az anyukák megváltak tőlük. Én ártalmatlannak (sőt aranyosnak) találom.

Az úgy kezdődött, hogy béreltem egy mikrót Nyafika miatt. Otthon abban szoktam fertőtleníteni a cumisüvegeket. Szépen el is mostam őket, bepakoltam a fertőtlenítőbe, és be akartam rakni a mikróba. Nem fért át az ajtaján. Olyan dühöngő rohamot kaptam, hogy csak na... Mentem a recepcióra, hogy azonnal adjanak másikat, mert mi lesz így velünk. Hát nem volt másik. A jó öreg paramami megint kibújt belőlem, hogy ettől lesz majd baja a gyerekemnek. Még soha nem adtam neki fertőtlenítés nélkül cuclit. Most azt kap egy hétig. Szörnyen furdal a lelkiismeret:(

Mióta Nyafi megszületett, soha nem panaszkodhattam az éjszakákra. Úgy látszik kezd elromlani a dolog. Lehet, hogy a nagy ágy (utazóágy) teszi. Ebbe is beletettem a légzésfigyelőt, de Nyafi folyton keresztbe fordul rajta, és beszorul az ágyba. Akkor elkezd nyűglődni, és fel kell kelnem, hogy visszafordítsam. Ő igazán fel se ébred rá. Így ment egész reggel 5-ig, amikor pedig enni akart. Rajtam azonnal újra elaludt, és két órát durmolt az ágyamban a cumiját cuppogtatva. Én alig fértem el mellette, de nem volt szívem megzavarni. 

Délelőtt sétálni mentünk a belvárosba, majd egy önkiszolgáló étteremben ebédeltünk. Cicu a hordozójában saját magát etette meg. Már nem kell fognom a cumisüveget se. Minden nap kap egy fél almát. Ma kakilt először más állagút. Ezek szerint kezd alkalmazkodni a gyomrocskája. Délutánra nagyon álmos lettem a „szuper” éjszaka következményeként. Az én tündérem most is tudta a dolgát. Velem alukált két órát.

Ébredés után megint szopi. Szerettem volna még egyet sétálni, de ezt a szakadó eső meghiúsította. Inkább a szobában maradtunk, és anyu játszott babácskával. Estig már nem aludt, ezért korábban fürdettem a szokásosnál. Evés után pillanatok alatt bekábult. Én is hamar ágyba bújok, és remélem, hogy nyugis éjszakánk lesz.

Nyafika reggel 5-kor ébredt. Dobálta a lábait, és kaparta az ágy szélét. 6-ig nem vettem róla tudomást. Amikor az ágyába néztem, teli szájjal nevetett. Jött a reggeli szopi, majd egy kis játék. Kakilt egy nagyot,és ettől úgy elfáradt, hogy megint elaludt. Ez alatt én elmentem friss péksütiért. Délelőtt a szobában játszogattunk vele, mert esett az eső. Dél körül a városban sétáltunk, de nem ám akárhogy. Rajtam lógott elöl a hordozóban. Senki nem tudta megállni mosolygás nélkül, aki szembe jött velünk. Mindenkire ránevetett. Ebédelni a kedvenc tengeri herkentyűs helyünkre mentünk, itt ünnepeltük meg apu 65-ik születésnapját. Isteni rákokat, kagylókat, polipokat és tintahalakat ettünk. Édeskét most vittem először étterembe. Majdnem végig aludt. Amikor felébredt, akkor is csak édesen nézelődött. Estére még vettünk egy tortát, és újra felköszöntöttük a papit. Kiscica megint nagyon élvezte a pancsit, és az utolsó nyali után álomba szenderült.

Reggel Nyafikám 6-kor ébredt. Szopizott egy nagyot, majd én próbáltam összeszedni az utazáshoz szükséges maradék dolgokat. Anyák napjára egy szép orchideát kaptam Orchideácskámtól (persze apa segítségével). Anyaként ez volt az első ilyen ünnepem. Eddig mindig csak adtam azt a bizonyos virágot, de édeske mellett minden nap anyák napja. 8 körül már indulásra készen álltunk. Nem mondom, hogy egyszerű volt bepakolni az autóba. Minden helyet kitöltöttek a csomagok (és ezután kellett még betennem anyuék holmiját). Átmentem anyuékhoz, ott Nyafika ott újra kapott enni, majd nekivágtunk az első közös nyaralásunknak. A három órás utat nagyon jól viselte. Két órát aludt, azután nézelődött. Sopron előtt 20km-el aztán sírni kezdett, és abba se hagyta a szállodáig. Ott aztán ugyanúgy nevetett a recepciósra,minta múltkori videón. Elfoglaltuk a szobánkat, és elmentünk ebédelni. Ebéd után kis pihi a szobában, Délután nagy sétát tettünk a környéken, és fagyiztunk a közeli fagyizóban. Este óriásit pancsizott Nyafika a felfújható fürdőkádban. És a nap végén mi más is következhetett volna, mint az esti szopi, és a lefekvés. Reménykedtem, hogy ugyanolyan könnyű lesz lefektetni, mint otthon. Hát nem csalódtam. Gyönyörűségem az utazóágyban pontosan úgy aludt el, mintha csak otthon lettünk volna.

Holnap (május 2.) egy hétre Sopronba utazunk. Ez lesz Nyafi első nyaralása. Sajnos apuci úgy döntött, hogy nem jön velünk, ezért csak anyuval és apuval megyünk. Ha egyedül utazom, akkor öt perc alatt összekapom a cuccaimat, és már indulok is. Most kicsit más a helyzet. Reggel készítettem egy listát, hogy Nyafinak mire is lehet szüksége. Háááát… Nem lett rövid. Mire összepakoltam, rájöttem, hogy a kombi autóm se elég nagy, ha az ember egy gyerekkel utazik. Amíg én pakolásztam, babácska az apjával évődött. Amikor engem meglátott áthaladni valahol, vagy megpillantott a tükörből, azonnal egy kis új hangocskával üdvözölt. Eddig ilyet még nem csinált. Olyan megkülönböztetett figyelemben részesít, ami csak „anyának” jár. Ezt adta Ő nekem anyák napjára. A legszebb ajándék:)

Anyu 35 évvel ezelőttről megőrizte az én kis pöttyös ruhácskámat, és most odaadta, hogy fotózzuk le benne Nyafikát. Szerintem a végeredmény magáért beszél:)

Csoda történt. Hívtak az alapítványtól, hogy van egy szabad időpontjuk, akarjuk-e… Én azonnal igent mondtam. Amikor letettem a telefont, az egyik felem örült, a másik felem nem… Ilyenkor mindig úgy szenved szegénykém, de legbelül tudom, hogy jót teszek vele. Nem a saját gyógytornászunk foglalkozott Nyafikával, sőt, még a szoba is másik volt. Érkezéskor szokás szerint mosolygás, majd pár perc múlva szívet facsaró zokogás… Természetesen ezt a nőt is kikérdeztem, hogy mi a véleménye Cicuról. Ugyanazt mondta, mint a másik, hogy minden teljesen oké, kivéve, amikor hason leteszi a fejét (ez vezethet később gerincferdüléshez). Szóval továbbra is ezt próbálják korrigálni. Akinek a gyerekét előttem kezelték, egy szép nagy maszkban ücsörgött. Amikor beléptem mentegetőzni kezdett, hogy „már jövök kifelé a náthából”. Meglehetős parasztságnak tartom, hogy valaki betegen jön ilyen helyre. Mi ezért hagytuk ki a múlt hetet. Remélem nem kaptunk el semmit, mert vasárnap megyünk Sopronba egy hétre. Jó lenne egészségesen élvezni az első Nyafis nyaralást.

Három hét kimarad… Az első, azaz a múlt hét Nyafika betegsége miatt, a második, vagyis a mostani a gyógytornász továbbképzése miatt, és a jövő hét az első Nyafis nyaralásunk miatt. Ez most eléggé összejött. Nem mondom, hogy nem örülök a kínzás nélküli időnek, de három hét rengeteg idő egy ilyen baba életében. Sokat javulhatott volna a tartása. Kértem, hogy ha esetleg lenne szabad időpont valaki másnál, akkor hívjanak, de azóta is hiába várom a telefont.

Nyafika öt és fél hónapos, és most először voltam egyedül vele fürdés időben. Mindig édes hármasban intéztük eddig a pancsit. Úgy döntöttem, hogy azért megpróbálkozom vele. Jobban ment, mint gondoltam. Olyan édesen simult a kezembe, mint aki azt akarja mondani, hogy „anya, megy ez nekünk kettesben is… majd én segítek”. Pancsi előtt még kakilt egy hatalmasat. Gyorsan letakarítottam róla, majd betettem a kádba. Lubickolt hason és háton, és játszott a fürdős könyvével. Ezután gyorsan felöltöztünk, volt egy orrszippantás, és következett a vacsi. Az evés közbeni relaxra már apuci is hazaér, és más dolga se volt, mint gyönyörködni a kismacskájában. Imádom ezt a kis gyönyörűséget:))) Minden nap azt gondolom, hogy Nála jobb dolog nincs is a világon… bármi történik, csak rá kell néznem, és Ő mindig mosolyt csal az arcomra:)))

Most, hogy végre itt a jó idő, szeretnék Nyafikával minél többet kint lenni. Szombaton apuval elmentünk a Hajógyári szigetre. Bár én egy kicsit kulturáltabb helyre számítottam, azért egész jót sétáltunk. Amikor megláttam az út fölé hajló fákat, kezdett inamba szállni a bátorságom, és előbújni a kullancs parám. Szegény Nyafira ráhúztam a babakocsi tetejét, és még a kilátását is eltakartam egy pelenkával, amit felcsipeszeltem a kocsira. Sajnos a babakocsi olyan, hogy nem látom őt, nem állítható a „tolója”, így nem látom azt se, ha valami berepül, és esetleg megcsípi. Szóval sikerült jól megizzasztanom babácskát. Vasárnap anyuval és apuval Szentendrére mentünk. Majdnem hat órát voltunk el. Édeske ezt is jól viselte. Nézelődött, rengeteget mosolygott, alukált, evett, izzadt, és néha méltatlankodott. Amikor elunta a fekvést kicsit kézben vitette magát. Nem igazán tetszik neki, ha az arcába sütött a nap. Sétáltunk, lángosoztunk, és fagyiztunk is. Jól éreztük magunkat. Altatásra egyikünknek se volt szüksége.

Sokat olvastam a neten arról, hogy milyen naptejet használnak mások a babájuk bőrére. Az egyértelműen kiderült, hogy legalább 50 faktoros legyen. Nézegettem a DM-ben, és kérdezgettem gyógyszertárakban. A DM-ben lévők mindegyike szagos volt. Én olyat akartam, ami illatmentes. A gyógyszertáriak között volt jó néhány ennek a feltételnek megfelelő. Az árak elég széles skálán mozognak. 4000-től a csillagos égig. Végül felhívtam a tesómat, hogy ők mit használnak. Neki a bőrgyógyász azt ajánlotta, hogy használja a Daylong extreme SPF 50+-t. Az egyik gyógyszertárban még akciós is volt. 5.000 helyett 3.500. Tehát ez lett Nyafika első napteje.

Ma (április 23) adtam először almát Nyafikámnak. Ezek voltak az első kis kortyocskák. Már napokkal ezelőtt elmentem egy bioboltba és arany áron vettem három bio almát. Úgy döntöttem, hogy egy éves koráig csak bio-t fog kapni mindenből. Szóval délután kapott néhány kanálka almalevet. Érdeklődve, ízlelgetve nyalogatta. Nem köpte ki. Lassan növelem majd az adagját. Kicsi aggódom, hogy esetleg annyira ízlik majd neki, hogy nem akar már szopizni. Még mindig ez számomra a nap legjobb része.

Gondolkodom rajta, hogy én is meghívóssá teszem a blogomat, mint már sokan mások. Nem azért, mintha bármiféle atrocitás ért volna, csak szeretném tudni, hogy tulajdonképpen kikkel is osztom meg a gondolataimat…

Nem telik el úgy nap, hogy az anyósom valamibe bele ne ütné az orrát. Említettem, hogy a teraszt, aminek a korlátja három sor vascső, be kéne borítani valamivel, ha Nyafika már mászik, vagy jár, akkor ki ne essen rajta. Erre persze beparáztak, hogy valami rémes változtatást fogok végrehajtani az ő álompalotájukon, és azonnal rohantak az OBI-ba, hogy majd ők kiválasztják, hogy mit is vehetünk. A másik pedig az volt, hogy nekem van egy pianínóm, ami jelenleg a nagymamámnál van. Úgy döntöttem, hogy átszállíttatom ide, ha már egyszer itt lakom. Bizony ebbe is beleszóltak. Esetleg megzavarná a nyugalmukat, ha valaki játszana rajta. Persze szó se volt semmiféle játékról, csak szeretném megadni a gyerekemnek a lehetőséget, ha egyszer majd akar, akkor tanulhasson zenét. Nem fogok akkor venni egy másik hangszert, ha egyszer már van. Azt gondolják, hogy ehhez is az ő engedélyükre lesz szükség. Szomorú, hogy a családjukból hiányzik a zenei műveltség, és ezért fölöslegesnek is érzik. Hát nagyon sajnálom őket… de nálam rossz lóra tettek. Maximum megkérhetnek, hogy költözzünk el, de azt garantálom, hogy Nyafikát akkor látják utoljára!

Mivel Nyafi változatlanul náthás és köhög, ezért tegnap felhívtam a gyerekorvost, hogy jöjjön, és nézzem meg. Ma 10 és 12 közöttre mondta, hogy jön. Hát persze, hogy a rokonok ebbe is belerondítottak. Felhívták az orvost, hogy ha már úgyis kijön, akkor az ő gyerekeiket is oltsa már be. A bibi csak annyi volt, hogy így meg kellett várni, míg a nagyobbik gyereket hazahozzák az óvodából. Csak engem felejtettek el értesíteni róla, ezért négy órán keresztül várakoztam. Semmit se tudtam csinálni. Tele a lakás vasalatlan ruhákkal, de mégse dobálhatom szét őket, amikor várok valakit. Szóval újabb előnyét élvezhettem a drága párom családjával való együttlakásnak. Babácskát nagyon megdicsérte, hogy milyen szép, vidám, és kedves baba. A torka egy kicsit piros, de semmi mást nem talált. Adjak neki C-vitamin cseppet, és csöpögtessek az orrába tejet (jó vicc… és hogy találjak bele???).

Úgy gondoltam, hogy az én kis taknyos Nyafimnak szerzek egy kis örömöt, ha már a hamu miatt ki se viszem a lakásból. Jól befűtöttem a szobában, pucérra vetkőztettem (azt imádja), és 40 percen keresztül csak masszíroztam és simogattam. Olyan kis „relax macska” volt. Hálásan simult a kezembe.

Néhány napja új sorozat indult, vagyis sorozatos kakilás. Eleinte 3-4 naponta kakilt Nyafi. Mindenki kétségbe volt esve, hogy ez nem normális dolog. Volt is nagy kamillázás meg hőmérőzés, de egyik se hozott eredményt. Továbbra is úgy csinálta, ahogy neki tetszett. Azután beállt napi egy alkalomra. És a legnagyobb megdöbbenésemre már a napi 3-4-nél tartunk. Az elején olyan hangokat hallatott közben, mintha az ördög bújt volna bele, most pedig olyan észrevétlenül csinálja, hogy csak a szag figyelmeztet, hogy „hahóóóó… bugyi csere:)))”

Tényleg náthás lett Nyafi is. Orrszívó beüzemelve. Még éjjel is kellett használni. Ezt is olyan édesen tűri. 5 hónapig és 5 napig sikerült őt megóvnom a betegségektől. Innentől kicsit kételkedni kezdek az anyatej védő hatásában. Ugyanúgy szopik, mint eddig, és mégis beteg lett. Ráadásul nagy a valószínűsége, hogy tőlem kapta. Az ember egy kicsit lazít a karanténon, emberek közé megy, és azonnal itt a kórság:(

Kedden és szerdán iszonyatos fejfájásom volt. Mióta terhes lettem, nem vettem be semmiféle gyógyszert. Most is lelkiismeret furdalást okozott az az egy darab Algopirin, amit be mertem kapni. Pár órára legalább megszűnt a fájdalom, de azután újra kezdődött. Csütörtök reggelre már nagyon fájt a torkom, és rossz volt a közérzetem. Szerencsére ezek mára megszűntek, de átvette a helyüket a takonykór. Olyan, mintha a vízcsapot nyitották volna meg. Kiscicám is néha köhög, de nem tűnik betegnek. A biztonság kedvéért teszteltem rajta az orrszívót, de csak minimális mennyiség jött az orrocskájából. Ennyinek még nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget. A gyógyszertárban vettem magamnak C vitamint. Az legalább nem árt neki.