BABÁZUNK

Ma reggel végre újra a réginek éreztem magamat. Az éjszaka egész tűrhető volt, bár gyakran felébredtem. Reggel még takarítani is kedvem támadt:))) Na jó, ez túlzás, de már ráfért a lakásra. Rendbe tettem a konyhát, és az egész lakást felmostam. Szép nagy vödör vízzel mászkáltam emeletre fel, majd le... Délután pedig nekiláttam, hogy legyen valami vacsora. Tökfőzelék lesz fasirttal, és meggyes süti, amit nemrég csináltam először, de apucinak nagyon ízlett. Lassan túl vagyunk a 37. héten. Babácska már nem számít koraszülöttnek. Már minden és mindenki készen várja:))) Még 22 nap...

Talán ma voltunk utoljára moziban a baba születése előtt, és gondolom, hogy egy jó darabig azután se fogunk eljutni. A zuhogó eső miatt választottuk ezt a programot, mert eredetileg piknikeztünk volna. Az influenza lehetősége kicsit aggasztott, de a menni vágyásom erősebb volt. A Derült égből fasírtot néztük meg az IMEX-ben 3D változatban. Nagyon aranyos animációs film. Azért hoztam a formám, és szép zöld műtős maszkban ültem végig. Eltartott egy darabig, míg kikísérleteztem, hogy, hogy nem megy a 3D szemüveg alá a pára a maszkból, de végül sikerrel jártam. Bébike is jól viselte az ücsörgést. A film után benéztünk egy bababoltba, és vettünk egy zenélő forgót az ágyacskára. Korábban már kaptunk egyet használtan, de arról hiányzott a zenélő rész. Nem akartuk megfosztani babácskát egy jó kis nyekergő játéktól:))))

Már hónapok óta azzal piszkálnak mindkettőnk szülei, hogy hozzunk nekik össze végre egy találkozót, hogy megismerhessék egymást. Engedve a nyomásnak, és a szülés egyre közelebbi időpontjának, beadtam a derekamat és megszerveztem az eseményt. Kiválasztottuk az időpontot, ami mindenkinek megfelelt. Ez a mai nap lett volna... A hét közepén lefoglaltam az asztalt egy étteremben, és értesítettem minden érintettet róla. És most következik amire nem számítottam. A párom apukája közölte, hogy neki nincs kedve étterembe menni, ezért inkább csináljam én otthon a vacsorát és a bemutatósdit. Ezzel aztán sikerült jól feldühítenie. Ki az az elmebeteg, aki a szülés előtt 3 héttel elvárja valakitől, hogy kitakarítson, bevásároljon, és egész nap a konyhában süssön főzzön? Ha én vendéget hívok, akkor ez a minimum. Nem fogadok senkit rendelt pizzával és Tescos süteménnyel kínálni... Mindenki elmehet a sunyiba... Ha nem kell a meghívás, akkor maradjon otthon!

És egy kicsit más:) Az unokatestvéreméktől kaptam egy kamionnyi babaruhát. Tegnap egész nap azokat vasaltam. Úgy néz ki, hogy mosnom se kell majd, míg ki nem növi a méreteket, mert annyi van belőlük:) Csupa szép rózsaszín rucika:)))

Szörnyű éjszakám volt. szinte semmit nem aludtam. Sehogy se volt kényelmes. Ha át akarok fordulni a másik oldalamra, akkor előtte fel kell ülnöm hozzá. Hol melegem volt, hol fáztam. Hason akarok aludni végre!!!

A testvérem példájából okulva úgy döntöttem, hogy választok magamnak szülésznőt, aki elvégzi a CTG-ket és mellettem lesz a szülés alatt is. Nem akartam a véletlenre bízni. Így nem kell várnom semmire. Olyan időpontot beszélünk meg, amikor egyébként is a kórházban van, így soron kívül csinálja a CTG-t. Ma reggel (október 8.) meg kellett csináltatnom az utolsó vérvételt. Szerencsére azért se kellett a laborba menni, mert Margó (a szülésznő) azt is levette. Nagyon szimpatikus. Megosztottam vele a szülésről való elképzeléseimet. Két dologban van eltérés az én igényeim, és a kórház szokásai között. Szülőszéken csak a többedszer szülő nők szülhetnek, és nem használnak fogót csak vákuumot. A CTG 10 percig tartott. Úgy néz ki, hogy még nem szülünk. Babácska szívverése 140 körül mozgott, méhtevékenység szinte semmi. Legközelebb jövő szerdán (október 14-én) kell mennem. Az altatóorvoshoz október 15-re kaptam időpontot EDA előtti konzultációra. Ja, és újra magassarkú cipőben járhatok. Bár nem múlt el teljesen a dagadás, de anyu egy számmal nagyobb cipője pont jó rám:)))

Most, hogy lassan megszületik babuci, ideje, hogy rendelkezzek az örökségéről. Eddig nem érdekelt ez a kérdés, de mostantól van kiről gondoskodni. Soha nem lehet tudni alapon… Még életemben nem voltam kórházban. Egy sima szülésnél is bármi történhet… Mivel nem vagyok férjnél, ezért jónak látom, hogy tisztázzam a tulajdoni viszonyokat, a vagyonkezelést, és a gyámság kérdését. Természetesen nem akarom elvenni az apukájától a gyereket akkor se, ha én kipurcannék, de ha ő valamiért nem tudná, vagy akarná egyedül ellátni ezeket a teendőket, akkor azt szeretném, ha a testvérem tenné. Nem is olyan egyszerű ez a rendelkezés. Két tanú együttes jelenléte szükséges, akik igazolják, hogy ez az én végrendeletem, és előttük írtam alá. Egy ügyvéd nevét se árt a végére biggyeszteni, bár tudomásom szerint e nélkül is érvényes. Szóval ez az én legfőbb problémám így a vége felé…

Ma (október 5.) este voltunk az orvosnál. Kivételesen pontosan be is tudtunk menni a megadott időpontban. Kaptam egy jó kis letolást, hogy miért nem jöttem 6 hétig. Ezután szépen végigmentünk a szokásos rutinon. Vérnyomás, mázsálás, méhszáj vizsgálat, és egy kenet levétel, majd következett a várva várt ultrahang. A vasat továbbra is szednem kell. Csütörtökön reggel lesz az utolsó vérvétel, és azt követően az első CTG. Két hét múlva a leletekkel fel kell keresnem az altatóorvost, hátha úgy döntök, hogy kérek érzéstelenítést a szülés alatt. Ebben a kórházban csak a császárnál kap érzéstelenítést aki előre nem egyezteti az aneszteziológussal. Szeretnék fogadott szülésznőt, ezért holnap felhívom azt a nőt, aki a szülőszoba látogatást vezette. Nagyon szimpatikus volt. Így talán majd nem kell annyit várnom a CTG-re, hanem megmondja, hogy mikor menjek. Szép nagyot nőtt a babánk az előző méréshez képest. Most 2400g. Nem lesz óriás, de túl kicsi sem. Előre láthatólag 3100-al fogok szülni. Változatlanul koponyavégű a fekvése,és a  magzatvíz normális mennyiségű. A méhszáj zárt. Egyéb paraméterek: BPD: 89mm; THQ: 95mm; FL: 66mm. Ami vicces volt, hogy babácska az ultrahangon az ujjacskájával bemutatott anyukájának. Ezen jót mulattunk. Szóval minden a legnagyobb rendben. Maradunk még egyben egy darabig:)))

Végre elérkeztünk az utolsó hónaphoz. A hasam mérete számomra már kezd túl nagy lenni, de mindenki azt mondja rá, hogy milyen kicsi. Tegnap éreztem először a baba csuklását, ma pedig olyan, mintha szét akarná tólni a bordáimat. Hétfő este orvos. Akkor kiderül, hogy mekkora is az albérlő:)

Éljen az egészséges életmód! Ez mostanában abban nyilvánul meg, hogy rengeteg édességet eszem, és falom a jó cukros fügét és banánt. Szerencsére legalább a szőlő nem a kedvencem. Bezzeg a belőle készülő bor. Na azért már ölni tudnék nyolc hónap után. Szóval úgy gondoltam, hogy egy kis szúrást megér, hogy tudjam, büntetelenül csinálhatom a falatozást. A kilóktól meg lehet szabadulni, de a cukor árthat a babának. Ma reggel, ugyan nem éhgyomorra, de elmentem egy gyógyszertárba, hogy megnézessem a cukromat. Megdöbbentő volt az eredmény. Még reggeli után is csak 3,7:))) Ennek örömére gyorsan magamévá is tettem egy pogácsát:)

Lassan elérjük a terhesség kilencedik hónapját, de én még most is szexelnék. Talán többet, mint amikor nem voltam terhes. Azért arra ügyelünk, hogy kizárólag óvszerrel tegyük. Az ördög nem alszik. Apucit folyamatosan aggasztja, hogy "bántja" a babát, de én igyekszem megnyugtatni (a saját érdekemben is). Az orvos azt mondta, hogy semmi nem indokolja a szexuális élet felfüggesztését. Lesz még bőven részünk a "cölibátusban" a szülés után. Ki tudja, hogy milyen változásokat okoz majd az a bizonyos kitolási szakasz. Legalább legyen néhány szép emlékem:))))

Mivel a következő egy hónapban nem szeretnék megkattanni, ezért próbálom elfoglalni magam. Akár takaríthatnék is egész nap, mert ugye az is ráférne a lakásra, de semmi kedvem hozzá, mert már az emeletre való felmászástól is kinyúlok. Majd a baba érkezése előtt azért megejtünk egy nagytakarítást. Addig jó lesz a látszat is:) Jó lenne eljárkálni ide-oda, de annyi a beteg ember, hogy folyamatsan aggódom, hogy elkapok valamit. Tegnap el akartam menni moziba, még a zöld szájmaszkot is beszereztem hozzá (a sötétben senki nem látja, hogy egy őrült is ücsörög köztük), de végül lemondtam róla. Mára se sikerült elég bátorságot gyűjtenem hozzá. Viszont a könyvtárba eljutottam, és kikölcsönöztem néhány új könyvet. Mostanában két témára utazom. Terhes irodalom és szakácskönyv. A délutánt olvasgatással töltöttem. Reggel megsütöttem a vacsorát, hogy este már csak melegíteni kelljen. Rakott húsos rizst csináltam. Ez után úgy gondoltam, hogy apucinak a kedvében járok, és készítek valami egyszerű édességet is. Két féle pudingot csináltam. Először egy réteg vaníliát a formába öntöttem, arra babapiskótát és meggybefőttet tettem, majd leöntöttem egy réteg csokissal. Remélem sikerül majd szépen egybe kiborítani, bár apuci bizonyára kanállal is felfelná a formából:)))) Mostanában nagyon kedves velem:) Megérdemli a desszertet:)))

Tegnap délután óta kevesebbet mozgott a bébi, mint eddig. Szinte alig éreztem valami mozgást. Estére már kezdtem bepánikolni, hogy mi is történik. Eddig úgy gondoltam, hogy a terhesség elején beszerzett szívhallgatót már soha nem fogom használni, hiszen a folyamatos mozgolódás jelezte, hogy nincs semmi gond. 10-kor mégis előszedtem. Ultrahang zselé a hasra, szerkentyű bekapcsol, és kezdődhetett a keresgélés. Szerencsére eredményes volt a hallgatózás. Szép erős "lódobogást" hallottam. Ettől megnyugodva elaludtam. Éjjel 4-kor felébredtem, és még mindig nem éreztem semmit. Felébresztettem apucit, aki kicsit rázogatta, beszélt hozzá, így nagy nehezen megmozdult. Reggel újra meghallgattam, és most is ugyanúgy vert a szívecskéje. Remélem, hogy nincs semmi baja, csak már kevés a helye a mozgásra. Néha egy-egy dudorodás a maximum, amit produkál.

Az utóbbi néhány napban rosszabbul aludtam mint eddig, de úgy gondoltam, hogy a matracomból áll ki valamivel több rugó, mint kellene. Tegnap lecseréltem a puha martracot egy új, jó kemény matracra. Mivel egész nap jöttem mentem, reméltem, hogy jó éjszakám lesz. Tényleg jó volt birtokba venni a matracot, és három órát sikerült is békésen szundikálnom rajta. Éjjel 1-kor felébredtem, és innentől kezdve már csak forgolódtam reggelig. Alig vártam, hogy reggel legyen és felkelhessek. 7-kor már egy hatalmas vasalatlan ruhakupacot próbáltam legyőzni. Mostanra meg is öltem az egészet. Az a baj az ilyen éjszakákkal, hogy már az ágyból való kikászálódásnál tisztában van vele az ember, hogy ennek a napnak is annyi...

Talán a tegnapi (szeptember 24.) volt az év utolsó igazán meleg napja, ami nagyon kellemesen telt számunkra. Reggel 9-re mentünk a Krioba, és megkötöttük a köldökzsinórvér levételéről szóló szerződést. Megkaptuk a levételi szettet egy hűtőtáskába, és eligazítottak a levett vérrel kapcsolatos teendőket illetően. Azután elmentünk az egyik üzleti partnerünk által rendezett partnernapra. Az elmúlt években mindig részt vettem ezeken. Mivel annyira jók szoktak lenni, most se tudtam kihagyni, bár folyamatosan ott lebegett a szemem előtt a H1N1 lehetősége. Délelőtt szakmai előadásokat hallgattunk, ahol szinte csak arra tudtam figyelni, hogy körülöttem köhög, vagy tüsszög-e valaki, de azért kellemes volt. Dél körül hazamentünk egy kicsit pihenni, majd délután a Citadellán folytatódott az esemény. Habzsi-dőzsi party volt. Volt minden, ami szem szájnak ingere. Hidegtálak, levesek, főételek és desszertek. A színpadon fellépett az Abba Sisters, a 4 For Dance, Szőke András, és Fenyő Miklós. Fotózkodhattunk öreg autókkal, volt üvegszobrász, mézeskalács készítő, karikatúra rajzoló. Lenyűgöző látványt nyújtott az alattunk elterülő város. Már nagyon rég jártam fenn a hegyen. Először még nappali fényben csodáltuk, majd amikor hazafelé indultunk, nézegettük egy kicsit az éjszakai fényeket. Mire az ágyam közelébe kerültem, már olyan fáradt voltam, hogy csak beájultam. Most egy jó ideig nem lesz részem ilyesmiben. Mármint fáradtságban biztos, csak buliban nem:) Még 39 nap...

A füge az én kedvenc gyümölcsöm. Sajnos szinte sehol nem lehet kapni, de ha mégis, akkor vagy arany árban van, vagy nagyon apró. Az egyik ismerősömtől kaptam ma egy nagy tállal. Amint meg tudtam mosni, azonnal rávetettem magam. Isteni, édes, és baromira hízlal :)))) Legalább most van mire fogni :))))

Ma reggel újra felhívtam az Istenhegyi klinikát, hogy mi a helyzet a HIV leletemmel. A mai nappal lejárt a két hetes határidő is, és holnap reggelre van időpontom a Krionál. Természetesen reggel is azt a választ kaptam, hogy még nincs kész, de nem ők csinálják, és nem tehetnek róla. Két órával később csörgött a telefonom, és végre közölték a megnyugtató eredményt, hogy ez is negatív. (Az ANTSZ-t kellett felhívniuk, mert különben talán a jövő hétre ért volna hozzájuk az eredmény) Innentől már csak az orvosnak kell ügyesnek lennie a vér levételénél.

Bébikénk folyamatosan izeg-mozog, produkálja magát. Olyan látványosan csinálja, hogy ruhán keresztül is jól látható. Amikor az oldalamat rugdossa, azt szoktam rá mondani, hogy "fúrja az oldalamat a kiváncsiság" :))) Na jó tényleg fúrja, mert már nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen is lesz, ha megszületik.

Pénteken felhívtam az Istenhegyi klinikát, ahol a köldökzsinórvér levételt megelőző vérvételt csináltattam. Egy nő azt mondta a telefonba, hogy kész vannak a leletek, és akár mehetek is érte. Ma délelőtt átautóztam a városon, hogy kézhez kapjam. Amikor odaértem, a recepción meg se találták, majd az emeleten kutattak tovább. Ott kiderült, hogy majdnem igaz, hogy elkészült, csak a HIV eredmény még nem jött meg. Ezen aztán jól bepipultam, mert csütörtök reggelre egyeztettem időpontot a Krionál, a szerződés megkötésére, és addig nem akartam aláírni semmit, amíg minden negatív lelet nincs a kezemben. Mire hazaértem, úgy felbosszantottam magam, hogy felhívtam a labort, és panaszt tettem, majd követeltem, hogy amint elkészült az eredmény, telefonon adjanak róla tájékoztatást. Ez teljesen szabálytalan a HIV esetében, de mivel ők hibáztak, eleget tesznek a kérésemnek. 15 ezerért az ember kicsit másra számít. Hazafelé még be akartam menni a postára, mert jött egy értesítő, hogy megérkezett az igazolványom. Természetesen a környéken nem volt parkoló, ezért dühömben ott is hagytam. Majd kihozzák újra…

Szépen növekszik az Orchidea lak:) Kíváncsi leszek, hogy mekkora lesz, amikor legközelebb orvoshoz megyünk. A 36. hétre tervezem a következő vizitet, ha addig nem történik semmi említésre méltó. Változatlanul jól érzem magam, és a baba is sokat mocorog. Azt hallottam, hogy másoknak ilyenkor már nehezen megy az alvás. Nálam ez egy kicsit másként van. Képes vagyok este 8-kor álomba zuhanni, és reggelig fel se ébredni. Egyedül a tömegtől iszonyodom, de ez a H1N1 parám miatt van. Rettegek, ha valaki 10 méteres körzeten belül köhögni vagy tüsszögni mer. Szerintem amikor kórházba kell majd járnom CTG-re, akkor is képes leszek bohócot csinálni magamból, és szép zöld maszkot ölteni. Lehet, hogy vicces látvány leszek, de kit érdekel :))))

Úgy döntöttem, hogy elűzöm a rosszkedvemet, és csupa olyan fölösleges dolgot csinálok, amit normális ember nem tenne. Tegnap vettem egy minifánk sütőt. Ennél nagyobb hülyeséget még nem is láttam:))) Falatnyi kis fánkokat lehet benne készíteni, és mindez órák hosszat tart. Az tény, hogy fínom lett. Ezt követően kitaláltam, hogy én bizony almából fogok lekvárt főzni. Ma reggel neki is álltam. Kiló számra pucoltam és szeleteltem az almát. Legalább ez alatt nem foglalkoztam magammal. Mostanra üvegekben sorakozik az alma trutymó:) Valamire csak jó lesz:) Talán még megpróbálkozom a fügével is. A párom azzal gúnyolódott, hogy akár kenyérből is főzhetnék levárt, hiszen az is ehető:) Majd jól nem adok neki belőle:))))

Már hettekkel ezelőtt foglaltam magamnak időpontot az okmányirodában, mert szeptember végén lejár az igazolványom. Akárhol elkérték mostanában az irataimat, senki nem mulasztotta el felhívni a figyelmemet erre a tényre. A szülés utáni ügyintézést is meglehetősen megnehezítené ez a dolog. Nagyon nem volt kedvem reggel elindulni, de sikerült erőt vennem magamon. Mostanáig a 18 éves kori tablóra készült képem díszelgett az igazolványban. Ma sikerült elkészíteniük életem legrondább fotóját, hogy 10 évig nézegethessem a plasztikon. És a hab a tortán, hogy 1.500.-Ft-ot kértek az új iratért. Miért is fizet az ember egy olyan dologért, ami az államé, kötelező, és arra való, hogy ők nyilvántartsanak és azonosítsanak? Azt megértem, hogy az útlevélért fizetni kell, de azt mindenki eldöntheti, hogy akarja-e, vagy sem. Nem az összeg miatt háborgok, hanem az eljárást kifogásolom. Gusztustalan...

Van olyan, hogy szülés előtti depresszió? Olyanról már hallottam, hogy szülés utáni depresszió, de olyat, hogy valakinél ez a nyolcadik hónapban következzen be, olyat még nem pipáltam:((( A legjobban magamat utálom, de persze ezen kívül mindenkit, akinek két lába van. Visszasírom a régi független életemet. Egész nap csak dühöngök, és legszívesebben csak törnék-zúznék. Utálom a nagy hasamat, és a terhesruhákat. Felkelni sincs kedvem, de a tükör az igazi ellenség. Egyedül a macskák tudnak megnyugtatni. A fincsi kis szőrük és a dorombolásuk a legjobb dolog, ami történhet velem. Lesz ez még rosszabb is? Hogy fogom így szeretni ezt a szegény kis lényt a hasamban, akit mostanáig annyira vártam????

Terveim szerint ebben a hónapban meg akarom kötni a köldökzsinórvér szerződést. Eddig egészségpénztár kártyával akartam fizetni, mert akkor adnak 5% kedvezményt. Tegnap felmentem a Krio oldalára, és ott azt láttam, hogy ha online kötöm a szerződést, akkor 8%-ot adnak szeptemberben. Ma reggel felhívtam őket, hogy a kettőt össze kéne egyeztetni. Szerencsére van rá lehetőség. Azt mondták, hogy a szerződést töltsem ki a neten, és menjek be majd személyesen, hogy a kártyáról zároltathassák az összeget. A levételi szett árát (25.000.-Ft-ot) azonban így is készpénzben kell kiegyenlíteni. Azt is megtudtam, hogy már a szerződés megkötésekor rendelkeznem kell egy a 30. hét után készített vérvételi lelettel (HIV, Hepatitis B, Hepatitis C, Syphilis, CMV), amit az Istenhegyi klinikán kell elkészíttetni 15.000.-Ft-ért. Gyorsan meg is csináltattam, de így is két hetet kell várni az eredményre. Ha valami nincs rendben, akkor ugrott a levétel...