BABÁZUNK

Babácskánk négy napja igencsak aktív lett. Eddig is éreztem, hogy mozgolódik, de a mostani mozgások eltérnek az előzőektől. Sokkal erősebben rugdos, vagy ütöget, mert megkülönböztetni nem tudom, hogy melyik testrészével csinálhatja. Apucit nagyon szereti. Ha a hasamra teszi a kezét, akkor láthatóan és érezhetően oda nyomul. Ha addig nem is mozdult, erre azonnal elindul. Hullámzik a hasam ide-oda. Éjszaka még mindig kíméletes üzemmódra kapcsol, és hagy aludni. Reméljük, hogy születése után is ilyen „anya kompatibilis” lesz. Amikor utoljára az orvosnál jártam, akkor vasat írt fel. Sajnos a tabletta bevételét követően nagyon rosszul leszek (hányás, hasmenés), ezért időnként igyekszem elfelejteni. Ilyenkor pezsgőtablettával pótolom a hiányát. Annak is utálom az ízét, de legalább nem okoz semmi bajt.

A hálószobánkba nem fért be a gyerekágy, ezért valami megoldást kellett találnom, ha az első hetekben nem akarok a másik szobába átbaktatni minden nyikkanásra. Bababoltokba nézelődve, a bölcső tűnt a legoptimálisabb megoldásnak, de az ára vetekszik egy drágább gyerekágy árával. Anyu talált nekem a Vaterán egy használtat, aminek elég jutányos volt az ára, csak licitálni kellett rá. Péntek délután sikerült megnyernem a licitet. Tegnap telefonon megbeszéltem az eladóval, hogy el is mennénk érte (Solymárra). Nem volt túl közel, de látni akartam az új szerzeményemet. Tényleg szép állpotú. Azután hazamentünk anyuékhoz és megünnepeltük a születésnapomat. Isteni mákos torta volt. Kaptam egy konyhai robotgépet és egy különleges bögrét. A bögre alap állapotban fekete, de ha forró folyadék kerül bele, akkor elkezd kivilágodosni, és megjelennek rajta a képek. Direkt nekem összeválogatott képekből áll. Még soha nem láttam ilyet. Nagyon szeretem az ilyen egyedi ajándékokat. Régebben kaptam már egyedi párnát, naptárt, és most a bögrét. Ilyen biztos nincs senki másnak:)

Ma betöltöttem a 35-öt. Mondhatom cseppet sem kedvemre való szám. Délig nem is volt kedvem felkelni. Ilyet már hónapok óta nem tettem. Délutánra sikerült kikászálodnom. Azután elmentünk a Bókai kertbe Szeptember fesztiválozni. Hazafelé vettünk tortát, és anyósékkal elfogyasztottuk. Este apucival egy étterembe ünnepeltünk. Nagyon kellemes volt. Kaptam ajándékba egy elektromos kenyérszeletelőt. Végre nem fog szétesni a friss meleg kalács, amit sütni szoktam. Soha nem tudjuk kivárni, hogy kihűljön:)

Lassan gyűlnek az apróságok. Szinte minden nap bővül valamivel a babaszoba berendezése. Egyedül a babakáddal nem jutunk semmire. Már kialakult, hogy milyet szeretnék, de vagy nincs rózsaszín, vagy nincs hozzá állvány, vagy matrica van benne (amit gusztustalannak tartok). Piskóta alakú lenne az igazi, amiből van 102 cm-es, és olyan állvánnyal amihez nem kell túlzottan lehajolni fürdetéskor. Bababoltokban csak ronda matricás van. Az Auchanban és a Tescoban láttam kedvemre valót, de ott állvány nem volt. Leírtam a forgalmazó nevét és címét, és hétfőn megpróbálom fevenni velük a kapcsolatot, hogy hova is szállítanak jó színben, jó méretben, és persze hozzá illő állvánnyal. Vannak már macskás képeink, virág alakú rózsaszín lámpánk, és nem utolsó sorban egy cd lejátszó, amit ma szereztünk. Ez se volt egyszerű, mert fehéret akartam, mp3 lejátszósat, és olyat, amin van USB bemenet, hogy pendriveról is lehessen hallgatni az aktuális zenéket. Hihetetlenül jutányos áron sikerült megvenni, bár nem túl márkás darab. Amire kell, arra pontosan megfelel.

Anyóst és apóst az ember nem választhat, mert kapcsolt áruként érkeznek. Ebben a dologban tényleg kivételesen szerencsésnek mondhatom magmam. Volt már néhány pasi az életemben, akiknek volt lehetőségem megismerni a szüleit, de mindenhol jól lehetett érzékelni a zsigerből jövő ellenségességet. A fiacskáikat majomszeretettel szeretőkről nem is beszélve, akik konkurenciát láttak bennem. A párom szülei egész mások. Az első perctől kezdve szeretettel fogadtak, és úgy érzem, hogy ez azóta se változott. Végtelenül kedves emberek. A családjukért élnek. Két unokájuk van már, akiket nagy-nagy szeretettel vesznek körül. A mi babánkat is nagyon várják már. Mindenkinek hasonlót kívánok:)

Tegnap délután ugyan az Erotika parádéra indultunk, de útközben ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy betérjek egy bababoltba. Ott az első kupac amivel szembe találtam magam, egy halom babamárleg volt. Mivel ilyet még nem vettünk, csak terveztük, ezért nekiálltunk, hogy felboncoljuk. Némi tanakodás után sikerült életet lehelnünk bele. Látszatra úgy működik, ahogy kell, de igazán majd csak a babán fogjuk letesztelni. 3 év garancia van rá, tehát aggodalomra semmi ok. Miután ezzel végeztünk, már célba vehettük a tervezett program helyszínét is. Néhányan furán méregettek amikor beléptünk, hogy mit is keres valaki ekkora hassal egy ilyen helyen, de én nem igazán törődtem velük. Mióta vannak ilyen rendezvények, azóta én mindegyiken ott voltam. Néha már kicsit unalmasak a műsorok, ezért elvárásaim se voltak. Szerencsére ez az idei jobban volt szervezve, mint az utóbbi években. Kényelmes fotelból szemlélhettem végig a műsorszámokat. Babucinak kicsit hangos lehetett a zene, mert olyan erővel rugdosta az oldalamat, mint eddig még soha. Lehet, hogy pici, de nagyon élénk:)

Lassan minden készen áll a baba fogadására. Tegnap elhoztam az utolsó nagyobb darabot, vagyis a szőnyeget a szobácskához. Szerintem nagyon szép lett és illik a babaszobába. Ha az ablakon besüt a nap, akkor az egész szoba színe megváltozik. Sokkal hangulatosabb lett. Már csak apróságok vannak hátra. Néhány kép a falra, falióra, lámpa. Ezeket is megvettük már, csak arra várunk, hogy apu felszerelje őket.

Eltelt a háromnegyede. A mai nappal betöltöttük a 30. hetet. Nagyon hosszúnak tűnik a várakozás... Szeretném végre a kezemben tartani a babámat. A terhességem eddig gyakorlatilag problémamentesen zajlott. Mindenkinek ilyet kívánok. Sokan azt mondják, hogy a terhesség az élet egyik legszebb szakasza. Én ezt nem élem meg ilyen hatalmas élményként, csak egy olyan időszakként, ami a célom eléréséhez visz egyre közelebb. Orchideánk szinte egész nap mozgolódik. Hol itt, hol ott kopogtat. Ha a hátamon fekszem, a hasam folyamatosan hullámzik és változtatja az alakját. Apuci nagyon szereti simogatni. Az éjszakákat zavartalanul végigalusszuk, bár a háton alvást meg kellett szokni. Fáradhatatlanul "rakom a fészket". Szépítgetem a kis szobát, hogy a lehető legtökéletesebb legyen, mire a kiscsaj elfoglalja. A tornához változatlanul lusta vagyok, és a "lihegős tanfolyam" se vonz túlságosan. Lassan ideje lenne a védőnőt is felkeresni. Eddig összesen egyszer jártam nála (mert kellett a kiskönyv az apaságihoz). Talán majd szeptember közepén.

Két hónap kihagyás után, ma este (augusztus 24.) 7-re mentünk a nőgyógyászhoz. Azt vártam, hogy mindenféle megjegyzéseket tesz majd, hogy miért nem mentem ennyi ideig, de nem szólt egy szót se. Én úgy gondoltam, hogy a 4D ultrahang kiváltott egy vizitet. Szerencsére mindent rendben talált. Méhszáj 3100 (zárt), vérnyomás és súly rendben. Ultrahangon is megnéztük babácskát. Kicsit kisebb az átlagosnál, de ez a szülésnél csak előnyt fog jelenteni. Én 2600-al születtem. Jó szívhang, minden végtag látható, koponyavégű fekvés, lepény a hátsó falon, magzatvíz normális. Vas szedését javasolta. Legközlebb szeptember végén kell felkeresnünk. A szülészet szeptember 1-i eladását illetően nem tudott semmit mondani. Remélem azért mielőbb kiderül.

Megérkeztek a IKEA-ból rendelt szekrények is. Mi nem tudtuk elhozni, mert közel 200kg-ot nyomtak, ezért szállíttattuk. Amikor megrendeltük a szállítást, kaptunk egy papírt, hogy a helyszínen 5.000.-Ft-ot kell majd fizetnünk érte. A szállítók pofátlanul bepróbálkoztak, hogy mivel felhozták az emeletre a csomagokat, ezért 9.000.-Ft-ot kérnek. Mondanom se kell, hogy nem jártak sikerrel. Magát a polcos részt nagyon gyorsan össze lehetett szerelni, de az ajtókkal meggyűlt a bajunk. Több időbe került a négy ajtó felszerekése, mint a három szekrény összeállítása. Végül azért megoldottuk. A nagyobb dolgok közül már csak a szőnyeg hiányzik a babaszobából, de vasárnap azt is megrendeltük. Ciklámen színű lesz. Nagyon várom már, hogy minden kész legyen, és csak gyönyörködnünk kelljen benne. Ma reggel újra megégettem a kezemet a vasalóval. Már pont végeztem a vasalással, és amikor le akartam tenni a vasalót, megint sikerült megfognom a talpát. Azonnal felhólyagzott a bőröm, és azóta is nagyon fáj. Remélem a babának nem lesz tőle baja.

Végre elkészült a várva várt szekrény. Az asztalos egy óra alatt összeállította. Miután elment, szépen kifertőtlenítettem, és már csak az volt hátra, hogy a kis ruhácskák elfoglalhassák benne méltó helyüket. Még a múlt héten kimostam őket, így már csak vasalnom kellett. Nem mondom, hogy kis munka volt. Ha összeadom, legalább hét órát jelentett ez a művelet. Persze időnként le kellett ülnöm pihenni. A végén méret szerint szétválogattam őket, és külön polcokon kaptak helyet. Olyan jó nézegetni:-)

Tegnap estére “Tűzijáték néző” fogadásra voltunk hivatalosak a Marriott Hotelbe. Már a meghívóba megemlítették, hogy kocsival meg se próbáljuk megközelíteni a helyet, mert mindenhol forgalomkorlátozások vannak, de miután a neten rákerestem a lezárásokra, beláttam, hogy igazuk lehet. Fél 8-ra mentünk. Fél 7-kor elindultunk, és a "kis sárga" metro egyik megállójánál leparkoltunk, majd azzal mentünk a Vörösmarty térig. Jó néhány éve nem jártam a föld alatt. Még a jegy kezelése is elég viccesre sikerült. Amikor kiszálltunk már hatalmas tömeg volt a téren. Kisétáltunk a szállodához, ahol még többen voltak. Igaz, hogy még másfél óra volt a tűzijáték kezdetéig, de az emberek már foglalták maguknak a helyet. Bementünk a szállodába. Ott szintén elég sokan voltak. Legalább négy féle rendezvény zajlott egyszerre. Nekünk a Bálterembe kellett menni. Az előtérben különböző italokkal kínáltak a pincérek, a teremben pedig már tálalva volt a rengeteg fínomság. Hideg előételek, falatkák (rák, lazac, mozzarella, pármai sonka, stb…), meleg ételek (pörkölt, bárány, vad, és amit szem-száj csak kívánhat. A terem közepén apró sütemények közül válogathattunk. Mire a tűzijáték ténylegesen elkezdődött, degeszre ettük magunkat. Közben az italokat rendíthetetlenül szolgálta fel a személyzet. Babácskánk aktív mozgásával folyamatosan tudatta, hogy bizony Ő is velünk van. Lehetőség volt a tűzijátékot a teraszról, illetve a teremből nézni. Mi az utóbbit választottuk, mert ott azért kisebb volt a zaj. Nem biztos, hogy babuci örült volna a hangos durrogásoknak. Szóval 9-kor elfoglaltuk a helyünket az ablakban, és páholyból élveztük a csodálatos látványt. Az ablakból kinézve láttuk, hogy már egy gombostűt se lehetne leejteni az utcán, olyan sűrűn álltak az emberek. Oda azért nem mertem volna lemerészkedni. Mikor vége volt a programnak, a tömeg hömpölyögve indult meg a partról. Mi még vártunk egy darabig, ittunk egy üdítőt, majd elindultunk haza. Újra le a föld alá, ahol most ingyen lehetett utazni (egy biztonsági azonnal a kocsiba terelte az embereket). Nagyon szép este volt. Az utolsó tűzijáték kettesben. Jövőre már hárman megyünk:-))))

Napok óta azon dolgozik a család, hogy az én régi gyerekszobámat baba kompatibilissé tegyük. Ahogy „öregedtem”, a hajdan volt gyerekszoba átlényegült irodává, bár az ágyam és a felgyülemlett dolgaim benne maradtak. Nem is sejtettem, hogy ennyi mindent kell majd átnéznem, leporolnom és kiszelektálnom. Úgy érzem, mintha legalább egy családi háznyi cuccot mozgattam volna meg, pedig a szoba kb. 15 négyzetméter. Minden egyes tárgyat és könyvet leporoltunk és lemostunk, nehogy a baba porral érintkezzen majd. Sok régi kedves tárgyról le kellett mondanom, hogy a babaágynak helyet találjak. Kimostuk a függönyöket is. Mielőtt valaki félreértené, nem fogok a szülőkhöz költözni, csak a város másik végén lakunk (csúcsforgalomban akár másfél órára), és kényelmesebb ha itt is van hely, ahol lefektethetem aludni. Szóval most elégedetten ücsörgök a sarokban, és nézegetem a tiszta és illatos „új” szobát. Vasárnap átvehettem a megrendelt rózsaszín ágyneműt. Nagyon szép lett. Tegnap egész délután babacuccokat mostam. Hihetetlen, hogy mennyi kis ruhácskánk van már most. Vasalni nem lesz olyan élmény. Az asztalos azt ígérte, hogy a héten még elkészül a szekrényünk. Akkor lesz hová bepakolni a ruhácskákat.

Elérkeztünk a 200. naphoz. Ez hihetetlenül hangzik. Olyan közelinek tűnik a "két csíkos" teszt látványa... mintha csak tegnap lett volna... Változatlanul jól érzem magam. Semmi problémám nincs. Egyedül a hasamban lévő folyamatos mozgolódás figyelmeztet arra, hogy ott lakik valaki. Nagyon várom már, hogy láthassam. Tegnap esküvőn voltunk. Gyönyörű volt a hely, és az idővel is szerencsénk volt, mert nem volt nagy meleg, de amikor kellett, akkor sütött a nap. A szertartás a szabadban zajlott. A szandál is jó választásnak bizonyult. Végre nem lapos papucsban mászkáltam, hanem a régi önmagam szerinti magassarkúban. Isteni volt a vacsora és a torta is. Nem sajnáltam magamtól a kalóriákat. Estére kellemesen elfáradtam. Szép nap volt.

Múlt hét szombaton egész nap egy olyan papucsban mászkáltam, ami eddig talán csak egyszer volt rajta. Estére úgy fájt benne a talpam, hogy alig tudtam elviselni. Leginkább a sarok résznél fájt. Ez a fájdalom azóta se akar elmúlni, pedig gondos kezek minden este alaposan megmaszírozzák. Lehet, hogy nem kéne ennyire lapos cipőket és papucsokat hordanom. Mostanáig inkább a magasabb sarkakat részesítettem előnyben. Sajnos az is lehetséges, hogy a plussz kilók nem tesznek jót... Ma esküvőre megyünk. Kiváncsi leszek, hogy meddig tudom majd elviselni a cipőt a lábamon. Ott is több órát kell majd ácsorogni. Szerencsére ruhát nem kellett újat venni, mert a terhesség előttiek is jók még rám (a hetedik hónapban). Szemből nem is mondaná senki, hogy terhes vagyok:)

Tegnap (augusztus 11) megint nálam járt az én kis kedvencem. Anyuval és Lillával, akit én Nyulinak hívok együtt töltöttük az egész napot. Most, hogy a tesómnak megszületett a második gyereke, már nélküle kellett eljutniuk hozzám, vagyis BKV-val. Ez nem is olyan egyszerű feladat, bár kocsival csak 20km-re lakunk egymástól. Az út még úgy is tovább tarrt egy óránál, hogy elmentem értük kocsival a metróhoz. Sikerült szereznem egy gyerekülést, mert ugye már azért is 30.000 a bírság, ha egy saroknyit megy az ember nélküle. Akinek pedig még nincs gyereke, az miért is tartana ilyesmit az autójában. Nyulikám érkezésekor azonnal megkereste az óriás macimat, levonszolta az alsó szinre, és onnantól kezdve nem nagyon szakadtak el egymástól. Később egy hatalmasat pancsizott a pezsgőfürdőben, majd az ebéd következett. Sütöttem neki gofrit. A tészta és az édesség mindig nyerő nála. Ebéd után próbáltuk rábeszélni, hogy alukáljon egy kicsit, de sehogy se sikerült rávennünk. Bezzeg nekem nem esett volna nehezemre elaludni. Délutánra olyan fáradt lett, hogy anyu jobbnak látta hazavinni, mert előttük állt még a BKV túra. Már a buszon elaludt, ezért a másik buszra már kézben kellett átvinni. Kellemes napunk volt. Remélem máskor is eljön hozzám:)

Már napok óta azon gondolkodtam, hogy ki kéne próbálni a szilvalekvár főzést. Barackból már csináltam néhányszor, az idén már a málna is megvolt, de szilvát még soha nem raktam el. Vasárnap szerettem volna néhány kiló szilvához jutni, de mint nem túl gyakorlott piacra járó, nem tudtam, hogy a piacok vasárnap zárva tartanak. Szóval maradt a ma reggel. Jó korán kimentem a piacra, és vettem hat kiló szilvát. Megkerestem azt a helyet, ahol a legpuhábbnak tűnt, hogy könnyű legyen kimagozni, és ne kelljen órákig főzni. Mikor hazaértem, azonnal nekiálltam, hogy feldolgozzam. Jó alaposan megmostam, kimagoztam, majd kezdődhetett a főzés. A legkellemetlenebb az üvegek megtöltése volt, mert közben többször jól leforráztam a kezemet. Most fejjel lefelé pihennek az üvegek törölközőkbe és köntösökbe bugyolálva, hogy lassan hűljenek ki.

Ma reggel megrendeltem az ágyneműt a babaágyba. Mostanáig vártam vele, mert azt akartam, hogy az ultrahangon erősítség meg, hogy a babánk még mindig lány. Mivel ez az utóbbi időben kétszer is megtörtént, a tettek mezejére léptem. Már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak egy szép kis rózsaszín ágyneműt azon az oldalon, ahonnan a szopipárnát is rendeltem. Sajnos a baldahinról le kellett mondanom, mert a fal miatt nem fér el, de e nélkül is nagyon szép lesz. Ugyan egy csecsemőnek paplanra és párnára sincs szüksége az első időkben, de nem tudok ellenállni, hogy ugyanolyat vegyek, mint a fejvédő. Ez így együtt cuki...

Most, hogy a nyári szünet után újra kinyitott a könyvtár, végre hozzájuthattam néhány könyvhöz. Tegnap és ma ebéd után szépen leheveredtem az ágyra, hogy olvassak. Úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemeset a hasznossal, és az olvasás mellé elindítok a számítógépen egy kis zenét. Már néhány hónapja kaptam egy babazene cd-t. Tegnap azt hallgattuk, ma pedig magyar nosztalgia slágereket. Babácska úgy tűnik muzikális és élvezi a zenét. Az elején intenzív mozgolódásba kezd, majd szépen elalszik.

Ilyet még nem éreztem... Kivasaltam néhány ruhát, és amikor végeztem, a vasalóra akartam tekerni a vezetéket, de közben megégettem maga. Hirtelen éles fájdalom volt, de nem tulajdonítottam neki semmi jelentősséget. Egy másodpercen belül a bébi megérezhette a fájdalmamat, és hirtelen olyan erős és riadt rugadalózásba kezdett, mint eddig még soha. Nem gondoltam, hogy ennyire érzi azt amit én érzek. Máskor is ütöttem már meg magam, vagy estem le a lépcsőn, de eddig nem reagált rá. Szegénykének nagyon kellemetlen lehetett.